NYÁRS
(sütés)
* Nyárson a szalonnától a húsig, a haltól a csirkéig sok mindent süthetünk. A lábosban, ill. a sütőben sütött étel sohasem lesz olyan ízletes, mint ha nyárson pirítottuk volna.
* A pirítást 40-50 cm hosszú nyárson végezzük. Ha fából készítjük a nyársat, a végét hegyezzük ki, és héjától mintegy 10 cm-es darabon tisztítsuk meg. Bármiből is készül a rúd, sütés előtt mindig olajozzuk be, mert az étel ráragad.
* A sütést legjobb parázs felett vagy alig füstölgő láng mellett végezni. Erős lángon és füst felett ne süssünk!
* A nyárson lévő ételt parázs fölött, állandó lassú forgatás mellett pirítjuk. Így a kiolvadó zsír forgatás közben nem egy helyen gyűlik össze és csöpög le. A lecsöpögő zsírt kenyérrel fogjuk fel.
* Ha szalonnát sütünk, a szalonnából kocka alakú darabokat vágjunk, s ezt a bőrkéjén keresztül szúrjuk át, s ezen a résen keresztül szúrjuk fel a nyársra. A szalonna felső részét párhuzamos, majd erre merőleges metszésekkel vagdossuk be.
* A húsokat 2x3 cm-es négyszögekre szeleteljük. Minden egyes nyársra húzott szelet után ugyanolyan nagy szelet szalonnát és egy karika hagymát (vagy még mást) is szúrjunk. Így váltogatva kb. 10-15 cm hosszú tűzdelést készítünk.
NYERSFABÚTOR
(tisztítás)
* Ha rendszeresen karbantartjuk nyersfabútorainkat, komolyabb beavatkozásra nincs szükség, elegendő portalanítani, ill. időnként enyhén nedves ronggyal áttörölgetni.
* A puhafából készült bútort szalmiákszeszből és szappanból álló mosóvízzel mossuk le, a vizet puha ronggyal itassuk fel és a bútort szárítsuk meg.
* A nyers asztallapot se töröljük vizes ruhával, nem szabad, hogy a víz sokáig érje. Ha viszont az asztal lapja zsíros, foltos, akkor a lemosáshoz használjunk meleg szappanos vizet. Ne súroljuk, mert a fa szálkásodik és durva lesz. A vizet igyekezzünk gyorsan eltávolítani, és a lapot leszárítani.
* A puhább fenyőfából készült bútorokat ne hagyjuk védtelenül. Legalább méhviasszal kezeljük le. Tartósabb azonban, ha lakkal bevonjuk.
* A keményfa bútorokat is csak megnedvesített és jól kicsavart ronggyal törölgessük le, azonnal szárítsuk meg. A keményfa kisebb gyantatartalma miatt kevésbé tűri a vizet. A foltokat az erezés irányában haladva fémgyapottal dörzsölhetjük tisztára.
NYEST
(védekezés)
* Ha nem szeretnénk, hogy a házba, az istállóba, a padlásra betelepedjenek a nyestek, akkor védekeznünk kell ellenük, ill. el kell riasztani őket, mert ha már egyszer beköltöztek, nehezen tudjuk eltávolítani ezeket az állatokat.
* A védekezés legfontosabb módja a padlás ablakainak bezárása, réseinek eltűntetése, a veszélyeztetett helyiségek éjszakai bezárása. A padláshoz, tetőhöz vezető faágak levágása, a létrák eltávolítása stb.
* Ha az állatok már betelepedtek a padlásra, gondoskodnunk kell elűzésükről. Jó módszer (de veszélyes is lehet), ha petróleumos vagy a benzines rongyot helyezünk ki a padláson több helyre. Az erős szagot a nyest elkerüli. A módszer csak akkor lesz hatásos, ha gyakran cseréljük a rongyokat.
* Egyszerű megoldás viszont a kutyapiszok, ill. a kutyavizelettel átitatott rongy kihelyezése a nyest által elfoglalt területre. A nyest tart a kutyától. Riasztó számára, ha területére kutya jut be. E megoldás hátránya, hogy gyakrabban kell cserélni a kihelyezett rongyokat, ill. a kutyaürüléket.
* Eredményt érhetünk el azzal is, ha összegyűjtött kutyaszőrt szórunk szét a padláson, ill. a nyest búvóhelyén. Ilyenkor a nyest a kutya jelenlétét érzékeli, és elkerüli a helyet. Knol.Google!
NYÍLLEVÉL
(gondozása)
* A lakásba bárhová elhelyezhető. Szereti a világos, félárnyékos teret, de az árnyékos hely is megfelel számára. A tűző napot és a hőingadozást kevésbé viseli el. Télen a szobahőmérséklet 15 C fok alá ne süllyedjen.
* Mérsékelten öntözzük, a földje azonban legyen mindig nedves. Forró napsütésben és száraz levegőjű szobában a növényt időnként permetezzük meg vízzel. A magas páratartalmat meghálálja, dús lombozatot fejleszt. Télen mérsékeljük az öntözést. Ilyenkor a növény pihen.
* Tavasztól őszig hetente egyszer tápoldatozzuk. Ha tápanyaghiány lép fel, a levelek elhalványulnak, a növekedés lelassul.
* Kétévenként ültessük át tőzeggel dúsított laza földkeverékbe. Az átültetést tavasszal vagy nyáron is elvégezhetjük. Az átültetés csak addig folytassuk, amíg a cserép átmérője eléri a 30 cm-t. Ennél nagyobb földterületre ugyanis nincs szüksége egy kifejlett példánynak.
* A növényt dugványokkal szaporíthatjuk. Válasszunk le csúcsdugványokat, és helyezzük őket vízbe vagy homok és tőzeg keverékébe. Ha a gyökerek megjelentek, ültessük el.
* Növényünket tavasszal visszavágással formálhatjuk.
NYÚLRIASZTÁS
(teendők)
* Nyúl ellen elsősorban a szabadban termő gyümölcsös fáit kell védenünk. A legjobb védekezés a kert körbekerítése. A rendes kerítéssel körülvett kertbe a nyúl nem tud behatolni, nem tud kárt okozni.
* A nyúl ellen a fák törzsét még tél előtt vonjuk be nádköpennyel. Nyárra a köpenyt vegyük le és tegyük el. Jó a drótfonatköpeny (műanyagháló) is, de ne szorítsuk rá szorosan a növény törzsére.
* Legegyszerűbb megoldás, ha a fa törzsét több rétegben összehajtott újságpapírral csavarjuk körbe, és azt rafiával csavarmentesen rákötjük.
* A nyúl rágta sebet simára kell faragnunk, azután sebtapasszal bevonni. Ha a rágás köröskörül ér, legjobb a fát a rágás alatt levágni s az előtörő hajtások közül új törzset nevelni. Megoldás lehet még az áthidalás is, amikor hosszú oltóvesszővel áthidaljuk az alul és felül megmaradt kéregrészt.
* A különböző anyagokkal való mázolást kerüljük. Ezek feleslegesen piszkítják be a fát, a pépes anyagok pedig még mesterséges búvóhelyet is nyújtanak a különböző élősködőknek. Ne használjunk szalmát, kukoricaszárt sem bekötésre, mert a mezei pocok, ill. egér üthet benne tanyát, s akkor ez rágja meg a fát.
O,Ó
ODVAS FA
(gyógyítása)
* Az elhanyagolt öreg fák törzsén gyakran találunk odvas részeket, sőt üregeket. Ezek többnyire esetben a helytelenül levágott ágak helyén keletkeznek. Az ilyen súlyos sebeket elkerülhetjük, ha az eltávolítandó fa részeket, ágakat csonk nélkül vágjuk le. Így a seb nem korhad be, odú nem keletkezik és nem fertőződik el.
* Ha kertünkben valamelyik fán mégis kialakulna odvas rész, legfontosabb feladatunk az elkorhadt terület kitisztítása, majd az odvas üregek kiégetése szalmacsóvával. A kitisztított odút azután tömjük be gipsszel, cementhabarccsal vagy gittel. Ha nagy az üreg, kő- vagy tégladarabokkal is kitölthetjük, azután híg cementtel az egészet kiöntjük.
* Az odút lehetőleg hézagmentesen tömjük el. A megszilárdult töltőanyag szabad felületét még kenjük be festékkel is, nehogy repedések keletkezzenek benne. A jól bekent felületek megakadályozzák a nedvesség, valamint a betegségek és kártevők behatolását, ill. megtelepedését az üregben.
* A sebhelyeket minden ősszel és tavasszal vizsgáljuk át, és ha a festék lekopott róluk vagy megrongálódott, újból pótoljuk.
OLIVABOGYÓ
(eltartása)
* Csak egészen érett olajbogyót érdemes vásárolni, aminek színe sötétibolyától feketéig változhat. A bogyók minősége függ a fajtától, a bogyó nagyságától, továbbá érettségi fokától.
* Legjobb a kézzel szedett és válogatott bogyó, mert csak így biztosítható, hogy a termés friss, tiszta és ép legyen. A sérült bogyó nem alkalmas pácolásra, olaj készítésére. A felszabaduló enzimek miatt könnyen romlanak.
* Az olajbogyó a fáról leszedve közvetlenül nem ehető, mert rendkívül rossz ízű. Ezért először meg kell szabadulnunk keserű, rossz ízétől. Erre szolgálnak a sós és ecetes pácok. Száraz sóval állítják elő a ráncos fekete olivát, mely erősen sós.
* Sok türelemmel házilag is készíthetünk csemege bogyót. Hosszú áztatás után (legalább három hét) nagyon sós vízben érleljük a bogyókat. Fűszerként fokhagymát adunk hozzá, citromsavval tartósítjuk. Az egészet olivaolajjal leöntjük, hogy ne penészedjen meg. Három hét múlva fogyaszthatjuk.
* Ha a vásárolt vagy a konzervből kiszedett olajbogyó megfonnyad, tegyük olivaolajba. Újból megduzzad. Hűvös helyen tároljuk.
* A konzervek vásárlásakor nehéz megkülönböztetni a vegyszeres eljárásokkal készült, aromával dúsított, gőzzel sterilizált bogyókat a hagyományosan előállítottaktól. Némi tájékoztatást azonban kaphatunk a konzervek felirataiból.
OLAJCSERE
(motorban)
* Előírt számú km után az olajat le kell cserélni, mert kenőképessége már nem megfelelő. Az olajcsere időpontját, ill. a km-óra állást mindig rögzítsük, mert csak így tudjuk meghatározni a következőt. Az olajcserével egyidejűleg cseréljük ki az olajszűrőt is.
* Gépkocsinkat lehetőleg mindig ugyanazzal az olajfajtával üzemeltessük. A szükséges utántöltéskor is ezt használjuk. Különböző olajfajtákat sohar ne keverjünk össze. Ha mégis más olajfajtát választunk, akkor az olaj leeresztése után mossuk át a rendszert.
* Az olajcserét meleg motorban végezzük, mert ilyenkor az olaj hígabb, könnyebb leereszteni. A motor alján található leeresztő csavar kioldása után az olajat hagyjuk teljesen kifolyni, majd a leeresztő csavart gondosan csavarjuk vissza, közben a gumitömítésre is ügyeljünk.
* Az előírt mennyiségű friss olaj betöltése után a motort néhány percre indítsuk be, majd a leállást követően ellenőrizzük az olajszintet, és győződjünk meg arról, hogy a szűrőnél, ill. a leeresztő csavarnál nincs-e olajszivárgás.
* A motor olajszintjét rendszeresen kell ellenőrizni, mindig álló motorban, és vízszintes talajon.
* A leengedett olajat sohase öntsük ki a szabadba vagy a csatornába, mert súlyos környezeti károkat okoz!
