ÖNTÖTTVASEDÉNY
(tisztítás)
* Ha a vasedényt védőréteggel vonták be, használat előtt a védőréteget forró, mosószeres vízben súrolóporral sikáljuk le, azután dörzsöljük be étkezési olajjal.
* A szennyeződéstől könnyen megtisztíthatjuk az öntött vasedényt, ha ecetes vizet forralunk benne, majd kívül-belül sóval jól megsikáljuk. Tiszta vízzel öblítsük, és töröljük szárazra. Ha odaégett benne az étel, enyhe súrolóporral dörzsöljük le az égetett részt.
* A vasedényt meleg, lúgos vízben is elmoshatjuk, de ilyenkor azonnal törölgessük el, majd dörzsöljük be étolajjal.
* Nem lesz rozsdás az öntöttvas edényünk, ha minden mosogatás után alaposan megszárítjuk, a belsejét pedig bekenjük étolajjal. Az edényt csak száraz helyen tároljuk.
* Soha ne öntsünk hideg vizet felforrósodott öntött vasedénybe, mert megreped!
ÖNTÖZÉS
(lakásban)
* Csak akkor öntözzük a növényt, ha szüksége van vízre, nedvességre. Az öntözés szükségességét nemcsak a föld felszíni rétegének szárazsága, hanem a cserép súlycsökkenése is elárulja.
* A felhasználandó víz mennyisége függ a növény párologtatásától, a cserép nagyságától és a föld víztartóképességétől. A máznélküli cserépben lévő növényeket gyakrabban kell öntözni, mint a mázos cserepűeket, mert ez utóbbiak földje tovább marad nedves.
* Addig öntsünk vizet a földre, amíg a víz a cserép alá tett tányérba a cserép alsó lyukán ki nem csorog. Öntözés után félórával a tányérban meggyűlt vizet öntsük ki, mert különben a cserépben a föld megsavanyodik.
* Télen csak éppen annyit öntözzünk, hogy ne száradjon ki a föld és ne lankadjon a növény, tavasszal, fejlődéskor öntözzünk gyakrabban, nyáron pedig akár kétszer is.
* Nyugalmi állapotban lévő növényt nem szabad öntözni. A gyenge gyökérzetű példányokat se igen öntözzük, inkább csak permetezzük. Átültetés után is egy ideig inkább a permetezés való, mint az öntözés.
* Az öntözés miatt megiszaposodik a föld felülete, ezt apró gereblyével lazítsuk fel.
* Öntözésre legjobb az esővíz. Ha csak csapvizünk van, egy napig hagyjuk állni, és csak utána locsoljunk vele. A locsoló víz ne legyen hidegebb, mint a levegő hőmérséklete.
ÖRÖKZÖLDEK
(gondozása)
* A jól kiválasztott fajokat jól megművelt és szükség szerint megjavított talajba kora őszi, vagy késő tavaszi időszakban telepítsük. Az ültetés után a növényt mindig alaposan öntözzük be.
* Az örökzöldeknek lehetőleg félárnyékos, vagy északi fekvésű helyet válasszunk a kertben, ahol nyáron nincsenek kitéve az erős napfénynek, télen pedig a nagyobb hőingadozásnak. Déli vagy délkeleti fekvésben nem ajánlatos örökzöldet ültetni.
* Az örökzöldek rendszeres öntözése és permetezése különösen az ültetést követő első években fontos, de nem hagyhatjuk ki a talaj szükség szerinti lazítását és trágyázását sem.
* Az örökzöldeket tavasszal, a kitakarás és a nagyobb fagyok elmúltával metsszük, főleg alakító metszést végezzünk, ilyenkor vágjuk le az esetleg megfagyott részeket. A sövényt is ekkor nyessük először és egyben a szükséges pótültetést is végezzük el.
* Ősszel, mielőtt az erősebb fagyok bekövetkeznek, az örökzöldek töveit falombbal vagy félig érett trágyával rakjuk körbe. Különösen fontos ez a fiatal ültetvényeknél.
* Télen a fiatalabb példányok ágairól a havat rúddal rázzuk le, mert a hó nyomása következtében az ágak letörhetnek. A legnagyobb pusztítást a növények között mégsem a hó okozza, hanem a nagy hőingadozások, az éjjeli erős lehűlések és a nappali nagy felmelegedések.
ŐSZAPÓKAKTUSZ
(gondozása)
* Sok fényt igényel. Egész évben világos, napos, meleg helyen érzi jól magát. Nyáron a 20-25 C fokot igényli, de a hőmérséklet télen se csökkenjen 12 C fok alá. Az erősebb lehűlés a növény pusztulását okozhatja.
* Nyáron csak mérsékelten öntözzük. A talaj túlzott nedvességére érzékeny. A nagy melegben célszerű vízzel enyhén permetezni. A párás levegőt kedveli. Novembertől februárig, a nyugalmi időszakban tartsuk szárazon. Áprilistól szeptemberig kéthetente tápoldatozzuk.
* A fiatal növényeket évente, az idősebbeket csak ritkán ültessük át homokos földbe. Az átültetéshez fontos a jó vízáteresztő homokos föld.
* Tavasszal magvetéssel szaporíthatjuk. A magokat homokos talajba vessük, 20-25 C fokos hőmérsékleten.
* A növényt fehér, hosszú, vékony hajszerű szőr borítja, ami a lakásban könnyen beporosodik. A poros szőröket vízzel és ecsettel csak nagyon óvatosan tisztítsuk.
ŐSZIBARACK
(szedése)
* Az őszibarackot akkor szedjük le, amikor a csúcsán már megpuhult. Ilyenkor a barack teljesen érett, és a mérete is megfelelő. Csak az érett barack az igazán jóízű!
* A túlságosan puha húsú gyümölcsöt a fáról leszedve azonnal el kell fogyasztani, vagy fel kell dolgozni. Ha a gyümölcs jellemzői, íze, zamata már kialakultak, és a mérete, fedőszíne is megfelelő, de húsa még kemény, akkor 2-5 napos tárolást még károsodás nélkül elvisel.
* A gyümölcsöt kézzel szedjük le, de ne szakítsuk, hanem inkább könnyedén csavarjuk. A leszedett érettebb barackokat ne tegyük egymásra, mert megnyomódnak. Legalkalmasabbak az ún. fészkes tálcák, melyek megakadályozzák a gyümölcsök egymáshoz ütődését.
* Az őszibarackfajták érése 7-14 napig is elhúzódhat, és a fán belül sem egyenletes, ezért minden fajtát legalább két menetben kell leszedni, de legjobb a folyamatos, többmenetes szüret.
* Hosszabb idejű tárolásra sem az éretlen, sem a túlérett gyümölcs nem alkalmas. Változatlan légterű, normál tárolóban - 0,5 °C és + 0,5 °C között, 85-95% relatív páratartalom mellett is csak 2-4 hétig tartható el. Háztartási körülmények között is törekednünk kell az ideálist megközelítő értékekhez.
* Az őszibarack remek tisztító hatású gyümölcs, kitűnő táplálék, de sose fogyasszuk zölden, és nem tanácsos sokat enni belőle!
ŐSZIRÓZSA
(ültetése)
* A kertben őszirózsát napos helyre, tápdús földbe ültessük.
* Ha június végén már virágzó őszirózsát akarunk, akkor palántát vásároljunk. A palántákat májusban már kiültethetjük a virágágyakba. Az ültetési távolságot a fajták határozzák meg. Az alacsonyabbakat 25-30 cm-re, a magasakat 35 cm-re tegyük.
* A növényt magról is szaporíthatjuk, mivel a palánták felnevelése nem okoz gondot. A magokat legjobb április közepén szabadágyba vetni. A vetést folyamatosan tartsuk nedvesen, május közepére kiültethető palántákat nyerünk. A sűrűn kikelt palántákat ritkítsuk ki, hogy a növények tudjanak fejlődni.
* A palánták kiültetése lehetőleg borús időben történjen. Kiültetés után a növényeket jól öntözzük meg, hogy a föld a gyökerekhez iszapolódjon. Egy négyzetméterre kb.15 palántát ültessünk.
* Az őszirózsát fejlett állapotban is át lehet ültetni egyik helyről a másikra. Jól tűri az átültetést, ilyenkor azonban mindig alaposan meg kell locsolni!
* Palántázás után a növény különleges gondozást nem igényel, de rendszeresen kell öntözni, a talaját pedig tisztán kell tartani.
ŐZHÚS
(elkészítése)
* Az őzhúst csak feldarabolt állapotban (őzgerinc, comb, lapocka, ragu) vásároljunk. Sok gondtól és munkától szabadulunk meg!
* Az őz húsát érlelni, ill. pácolni kell. Csak így lesz ízletes és szagtalan. A páclevet ízlés szerint készítsük el, de mindig csak annyit, hogy a húst ellepje. A fűszereket, zöldséget (ecetet, hagymát, babérlevelet, borsot, sót, szegfűszeget stb.) tartalmazó levet. Legalább 30 percig forraljuk, majd öntsük rá a húsra. A húst többször forgassuk meg a lében.
* Minél vénebb és szívósabb a hús, annál tovább, minél gyengébb, annál rövidebb ideig kell pácolni. Az őzet általában 4-5 napig érleljük páclében. A húst naponta legalább kétszer forgassuk meg benne, hogy az ízek jól átjárják.
* Gyors pácolást is végezhetünk. Ilyenkor a levet, ahányszor lehűl, fel kell forralnunk, és újra a húsra kell töltenünk, ezáltal egy vagy fél nap alatt olyan eredményt érhetünk el, mint egyébként 4-5 nap alatt.
* A hús előkészítése során a legvékonyabb hártyát is le kell szednünk róla, nehogy sülés, ill. párolódás közben a húst összehúzza.
* Az őz húsa zsírszegény, ezért szalonnával sűrűn tűzdeljük meg. Egy órával a párolás, ill. a sütés előtt pedig olajozzuk be, sózzuk meg. Egy kevés zsíron, páclével locsolgatva pároljuk, ill. süssük puhára. Tehetünk mellé zöldséget, fokhagymát, citromot stb. is.
ŐZLÁBGOMBA
(szedése)
* A nyár közepétől késő őszig terem főleg erdőszéleken, akácosokban, nyárfásokban. Érdemes gyűjteni, mert ízletes, enyhén fűszeres illatú. A gombakalap igen sokféle ételnek készíthető el, de a legfinomabb sütve, rántva.
* A gombát legalább 20 percig kell főzni vagy sütni, ahhoz, hogy ehető legyen. Máskülönben gyomorrontást okoz. Étkezésre csak a gomba kalapja a jó, mivel a tönkje kifejlődve szívós, rostos és rágós, fogyasztásra nem alkalmas. Az egész fiatal példányok tönkje viszont még felhasználható.
* A kifejlett példányokat fűszer készítésére használhatjuk. Szeleteljük fel, szárítsuk meg, majd őröljük porrá. Az így kapott gombapor kellemes illatú és ízű fűszer, ami kiválóan alkalmas az ételek ízesítésére.
* Mielőtt felhasználnánk a begyűjtött őzlábgombákat, mindenképpen vizsgáltassuk be őket gombaszakértővel, mert közöttük is lehet mérgező fajta, mely a hosszas főzés vagy sütés után sem válik ehetővé.
