RAGASZTÁS
(tudnivalók)
* Csak olyan ragasztót szerezzünk be, ami a ragasztandó kerülő tárgy ragasztására alkalmas. Vegyük tudomásul, hogy olyan ragasztó nincs, amelyik mindent ragaszt. Az esetek többségében egy ragasztófajtával csak egy-kétféle anyag ragasztható. A műanyagoknál szinte minden műanyag ragasztásához más és más ragasztó szükséges.
* A ragasztószer csak akkor hoz létre szilárd és biztonságos kötést, ha a ragasztandó felületre jól tapad. Ezért minden ragasztás előtt gondoskodnunk kell a felületek tisztításáról, zsírtalanításáról, pormentesítéséről. A felületek kezeléséhez, tisztításához használjunk benzint és acetont.
* A ragasztó szilárdulását szárítással, hővel, hűtéssel vagy vegyszerrel is segíthetjük. Ha a ragasztót helyesen használjuk, és jól is ragasztunk, akkor a ragasztó hosszabb idő után se válik rideggé, mindig megtartja belső összetartó erőit.
* Ragasztáskor a ragasztóból mindig csak annyit használjunk, amennyi elő van írva. Több ragasztóval nem biztos, hogy jobb kötést érünk el. Vannak ragasztók, melyből néhány csepp is elegendő a szilárd kötés létrehozásához. Ilyen pl. a pillanatragasztó.
* Ha korábban ragasztott tárgyat kell újból ragasztanunk, a rátapadt ragasztót mindenképpen távolítsuk el. A felületeket mossuk le acetonnal, benzinnel, és csak az így megtisztított részeket ragasszuk újból össze.
RÁGÓGUMI
(eltávolítása)
* A legegyszerűbb eljárás a jégkockás kezelés. A rágógumival szennyezett helyet egy jégkockával addig dörzsöljük, amíg a rágógumi le nem morzsolódik. Ha az eltávolított rágógumi helyén folt maradna, a foltot háztartási benzinnel vagy alkohollal tisztítsuk ki.
* Kisebb ruhadarabról a rágógumit úgy is eltüntethetjük, hogy műanyagfóliába csomagoljuk, és a mélyhűtőbe tesszük 2-3 órára. A gumi megkeményedik és könnyen leválik a ruháról.
* A szőnyegbe taposott rágógumi durva részeit előbb kézzel szedjük le, a maradékot pedig háztartási benzinnel vagy denaturált szesszel dörzsölve próbáljuk eltávolítani. Ha ez a módszer nem vezet eredményre, alkalmazzuk a jégkockás megoldást. A jégkockát ilyenkor legjobb nejlonzacskóba becsomagolni és úgy használni. A megszilárdult rágógumit óvatosan szedjük le.
RAGTAPASZ
(sebre)
* A ragtapaszt elsősorban a kisebb sebek (pattanás, furunkulus stb.) leragasztására, a kötések rögzítésére használjuk. Feladata, hogy megvédje a sebet és megakadályozza szennyeződését.
* Otthon mindig tartsunk tapaszt. Legyen a konyhában, a fürdőszobában, a garázsban és minden olyan helyen, ahol dolgozunk. Lehetőleg úgy tegyük el, hogy könnyen elérjük. Tarthatunk egy-egy csomagot az előre vágott tapaszból, a vághatóból és a tekercsesből.
* A ragtapasz nagy előnye, hogy apróbb sérüléseket gyorsan be tudunk fedni vele, és a kötéseket is jól rögzíthetjük.
* Mielőtt a sebet beragasztanánk, először mindig távolítsuk el a sebből és környékéről a szennyeződéseket. Ha kell, használjunk sebbenzint, tiszta gézt vagy jódpárnát, csak azután takarjuk be a sebet a megfelelő méretű sebtapasszal. A felhelyezett tapasznak teljesen be kell fednie a sebet!
* Ha cserélni szeretnénk, könnyen leszedhető. Ha átvérzett vagy a seb váladékozik, a tapaszt azonnal vegyük le, a sebet pedig mutassuk meg az orvosnak!
* A tapaszt orvosi tanácsra használhatjuk gyógyszeres kezelésre is. A tapasz segítségével gyógyszert juttathatunk a szervezetünkbe. Így az nem terheli a gyomrot, a májat, és hatása is pontosabban állapítható meg. knol.google
RÁK
(elkészítése)
* A rákételek elkészítéséhez csak élő rákot vegyünk. Az elpusztult rák húsa rendkívül gyorsan romlik, felhasználása komoly mérgezést okozhat. Friss rákból ételeket csak tavasztól (május) őszig (szeptemberig) készíthetünk.
* Mielőtt elkészítenénk a rákot legalább 1-1,5 órán át áztassuk hideg vízben. A vizet félóránként cseréljük. A jól kiázott állatott alaposan mossuk meg folyó vízben, tiszta kefével a hasát, a hátát, ollóit és a farok szelvényeit sikáljuk le. A nyakán és környékén késsel kaparjuk le a szennyeződéseket. A tisztára mosott és megtisztított rákot felhasználásig tegyük tiszta vízbe.
* Tisztítás és mosás után a rákból távolítsuk el a belet. Az uszályuk végén a farok- részben lévő belet lassú, de erőteljes húzással vegyük ki. Vigyázzunk, hogy ne szakadjon bele, mert akkor a rákot a többitől elkülönítve kell főzni, és csak főzés után lehet eltávolítani a beszakadt bélrészt.
* A rákot fejénél fogva tegyük a forrásban lévő vízbe. A vizet forralás előtt enyhén sózzuk meg. Először a megfőtt rák ollóit és farokrészt válasszuk le a törzsről, azután hegyes késsel nyissuk fel az uszályt, majd törjük szét a páncélzatot, és szedjük ki a húst. Az ollókat kés segítségével szintén nyissuk fel, és húsát egy darabban vegyük ki. Tegyük külön a farok és az ollók húsát.
* Ha ráklevest készítünk, a rákot először megpirítjuk; előtte töröljük szárazra.
RAKOTTSZOKNYA
(tudnivalók)
* A rakott szoknya gondozása a szokott módon történik: levétele után kirázzuk, övénél fogva a vállfára felakasztjuk. Eltehetjük a rakott szoknyát hosszabb időre úgy is, hogy a hajtásokat összefogjuk és harisnyát húzunk rá. Így a hajtások nem csúsznak szét, nem gyűrődnek, és a szoknya sem porosodik.
* Ha a rakott szoknya piszkos, saját magunk csak abban az esetben mossuk ki, ha a kezelési utasítás erre lehetőséget ad. Máskülönben inkább adjuk tisztítóba!
* Ha mégis magunk mossuk a ruhadarabot, mosás előtt a hajtásokat erősen férceljük le, hogy a mosás alatt ne gyűrődjenek össze, mosás után pedig könnyebb legyen a vasalásuk.
* A szárításnál is gondosan járjunk el. Akár leférceltük a kimosott szoknyát, akár nem, mindig a derekánál akasszuk fel, és így hagyjuk megszáradni. Ha a szoknya nincs lefércelve, ruhacsipesszel minden egyes hajtást csíptessünk össze.
* Ha a száradást gyorsítani szeretnénk, a kimosott szoknyát csavarjuk fürdőlepedőbe, majd jól nyomkodjuk ki, és csak ezután szárítsuk.
* A lefércelt hajtások esetében először férceléssel együtt kezdjük a vasalást. Később (a fércek felfejtése után) a fércelt részeket is vasaljuk át. Így a hajtások nem esnek szét, és a vasalás is könnyebb lesz.
* Ha a szoknya hajtásait nem férceltük le, vasalás előtt a hajtásokat mindenképpen rögzítsük, és csak utána vasaljunk, mert különben nem lesz könnyű dolgunk.
* Ha élesebbek hajtásokat szeretnénk kapni, a ruhát kifordítva, nedves ruha fölé téve vasaljuk. A finom szövetből készült rakott szoknya hajtásaira két réteg kendőt tegyünk.
RÁKVIRÁG
(gondozása)
* Melegigényes, de télen kissé hűvösebb (15 C fok) helyen is jól érzi magát. Szereti a fényt, de nem kedveli a napos helyet. Inkább árnyékos helyre kell állítani. Túl sötétben a levelek elvesztik tarkaságukat. A növényt ne tegyük ki nagy hőingadozásnak sem, mert ha megfázik, levelei megsárgulnak.
* Tavasszal és nyáron bőven öntözzük, télen kevesebb vizet adjunk neki. Tartsuk a földjét enyhén nyirkosan. Lágy, langyos vízzel locsoljuk. Nyáron a leveleket többször permetezzük. Hetenként tápoldatozzuk.
* Ha a növény kinőtte a cserepét ültessük át. Az átültetésre évenként is sor kerülhet tavasszal. A cserépbe tőzeg alapú földkeveréket tegyünk.
* Nyáron hajtásdugvánnyal szaporíthatjuk. Tavasszal válasszuk le a cserépben megjelenő kis hajtásokat és ültessük őket laza földbe. A dugványok a vízben is meggyökeresednek.
RÁNDULÁS
(teendők)
* A legkisebb rándulással is érdemes orvoshoz fordulni, mert csak az orvos tudja pontosan megállapítani a sérülés fokát és a kezelés módját. Az orvos mellőzése gyakran súlyos, maradandó következményekkel jáehat.
* Enyhébb rándulás esetén nem kell feltétlenül rögzíteni a sérülést. Ahhoz, hogy az ízület rendbe jöjjön, elegendő a néhány napos pihenés, a sérült hely jegelése, fáslizása. Ha a fájdalom alábbhagy, óvatosan mozgassuk az ízületet, hogy megakadályozzuk a merevség kialakulását.
* Ha viszont a baleset pillanatában keletkező éles fájdalom és a gyorsan kialakuló duzzanat egy-két nap alatt nem csillapodik, ha kiterjedtebb a vérömleny, feltétlenül forduljunk orvoshoz, mert valószínűleg szükség lesz a sérült testrész rögzítésére. A rögzítés időtartama a rándulás helyétől és súlyosságától függ.
* Súlyosabb az eset, ha a szalagok részben el is szakadnak, amit már erős fájdalom és duzzanat kísér. A sérült szalagok pihentetése és összeforrása érdekében néhány hétre járógipszet kaphatunk. A kötés levétele után is csak fokozatosan terhelhetjük a lábunkat. Ilyenkor nehezebb súlyokat sem szabad cipelni.
* Ha a szalagok szakadtak el, a sérült szalagokat csak műtéti úton lehet összekapcsolni. Gyógyulásunk ilyenkor már sokkal hosszabb időt vesz igénybe. A seb gyógyulása után pedig több hétre fekvő-, majd járógipsz viselésére szorulunk.
REBARBARA
(ültetése)
* A rebarbara a talajban nem válogat, mindenütt megterem, de a középkötött, meszes vályogtalajt kedveli legjobban. Telepítése után hosszú évekig különösebb ápolás és gondozás nélkül is terem. A kis kertben néhány tövet érdemes ültetni.
* Ültetés előtt a talajt bőségesen szórjuk meg érett szerves trágyával. A töveket egymástól legalább 1-1,5 méterre ültessük. A dugványokat olyan mélyre helyezzük a talajba, hogy fölöttük még néhány cm-es réteg legyen. Mielőtt elföldelnénk, a talajt 50-60 cm mélyen lazítsuk fel. Az elültetett dugvány körül a földet kupacoljuk fel és alaposan öntözzük meg.
* Vízigényes növény, mivel nagy levelei sok vizet párologtatnak el. A vízhiányt legfeljebb két hétig bírja károsodás nélkül.
* Legjobb tőosztással szaporítani. Lehet palántáról is ültetni, de a palántanevelés hosszadalmas, ezért nem éri meg. A tőosztás egyszerű, és lényegesen kevesebb munkával jár. Egy jól fejlett idős tő akár 2-5 részre is szétosztható. A kora őszi tőosztás a legeredményesebb. A növény a fagyokig jól megerősödik.
* Az ápolási munkák közül a legfontosabb az előtörő virágszárak kivágása, mert gyengítik a tövet. A virágszárat akkor a legjobb kitörni, amikor az még csak zsenge bimbó. Knol.Google!
