VASEDÉNY
(tisztítása)
* A vasedényt legjobb úgy tisztítani, hogy használat után mindjárt sót hintünk bele, gyenge tűzre tesszük és papírral tisztára dörgöljük. Így sohasem ég le benne az étel.
* Ha az edényben odaégett az étel, hintsük be vastagon sóval, hagyjuk állni több óráig, majd szivaccsal dörzsöljük le a leégett ételmaradékot.
* A vasedényt mosogatás és szárítás után kenjük be étolajjal. Nem rozsdásodik. Használat előtt azonban mindig mosogassuk el, mert az olaj közben megavasodhat.
* A vasból készült főzőedényt meleg, lúgos mosószerben is elmoshatjuk. Ne tegyük a szárítóra száradni, hanem azonnal töröljük szárazra, különben rozsdás lesz. Száraz helyen tároljuk.
* Az elhanyagolt, piszkos vasedény teljesen tiszta lesz, ha ecetes vizet (egy pohár víz, 3 evőkanál ecet) öntünk bele, felforraljuk, majd mosószeres vízben elmossuk. Ha még visszamaradnak lerakódások, foltok, alkalmazzuk a sós eljárást.
VAS
(mázolása)
* A vasfelületek mázolását a szennyeződések eltávolításával kezdjük. A tárgyakat meg kell tisztítani a portól, piszoktól és a rozsdától. A rozsdát drótkefével, csiszolópapírral, kaparókéssel vagy rozsdaoldóval távolítsuk el. Tisztítás után a vasfelületet poroljuk le, majd lakkbenzinnel (vagy terpentinnel) mossuk le.
* A mázolásra előkészített felületet először rozsdagátló festékkel fessük le. Az alapot egy-két rétegben vigyük fel. A rétegek felhordása között legalább 24 óra száradást hagyjunk.
* A tökéletesen megszáradt alapozóréteget csiszoljuk át, poroljuk le, és vonjuk be a fedőfestékkel. A belső tereken elegendő a belső zománc-, ill. olajfesték, az időjárás viszontagságainak kitett tárgyak (acélszerkezetek, kerítések, vasoszlopok stb.) mázolására kültéri festéket használjunk.
VÁSZON
(mosása)
* A vásznat moshatjuk kézzel és géppel is. Könnyebb mosni, ha az anyagot előtte beáztatjuk. Így a piszok egy része már kiázik. Az áztatáshoz langyos vizet használjunk, 40 C foknál azonban ne legyen melegebb. Az áztatás legalább egy órán át tartson.
* Mosni viszont csak forró vízben mossunk. Forró víz nélkül nem lesz tiszta a ruha. Legjobban a 70-80 fokos víz fejti ki hatását.
* A vászonanyag főzhető is, de a mai mosószerek mellett nincs rá szükség, sőt káros is lehet. Sőt dörzsölésére, kefélésére sincs szükség, kivéve azokat a helyeket, ahol a ruha különösen szennyes (ingujj, kézelő stb.).
* Fontos, hogy mosás után a vásznat alaposan kiöblítsük, mert csak ezzel távolíthatjuk el a mosóvízben finoman eloszlott szennyet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hígítással ne gyengítsük az oldat szennyvivő képességét, mert a piszok visszarakódhat. Ezért az öblítést fokozatosan végezzük.
* Ha szükséges, csak öblítés után keményítsünk. A forró vízben oldott keményítőt kevés langyos vízzel hígítsuk. 1 kg ruhára egy evőkanál keményítőt használjunk. Ha több keményítőt teszünk a vízbe, törékennyé válik a textilrost.
* A vászon anyag könnyen fehéríthető. Legjobb fehérítőszere a hidrogénperoxid. Használata kényelmes. Nem kell külön megsemmisíteni, az öblítéssel távozik.
* A színes vászonanyag mosásánál legyünk óvatosak (bár általában mosásállóak az ilyen anyagok), mivel a nyomott pamutvászon okozhat meglepetéseket. A színes ruhát ne mossuk együtt fehérrel!
VELŐ
(tudnivalók)
* Jó velőt legkönnyebben marha- vagy borjúcsontból nyerhetünk. A csontokat alaposan mossuk meg, majd daraboljuk fel kb.15 cm-es darabokra. A feldarabolt csontokat is öblítsük le.
* Mielőtt a csontokat feltesszük főni, a csontban lévő velőt a vágás mindkét végén szórjuk be sóval, majd a sót nyomkodjuk a velőbe. Így nem fő ki a velő a csontból.
* Az előkészített csontdarabokat csúsztassuk be a forrásban levő vízbe, és lassan főzzük. (Ne főzzük más csontokkal együtt). Ha leválik a velő a csont faláról, akkor már elkészült, a csont kiszedhető a főzővízből. A csontot konyharuhával fogjuk meg, tartsuk az előmelegített tányér fölé, csuklónkat ütögetve távolítsuk el a velőt.
* Ha nem tudjuk kiütni vagy kifújni, próbáljuk meg késsel körbevágni, és így kiszedni. Nem biztos, hogy egyben marad.
* Az elkészült velőt azonnal tálaljuk, ne hagyjuk kihűlni. Ha mégis lehűlne, melegítsük meg a mikrohullámú sütőben.
* A kész velőt még rövid időre sem ajánlatos hűtőszekrényben tárolni.
VELÚR
(tisztítása)
* A velúr bőrből készült cipő különleges figyelmet érdemel. Rendszeresen tisztítani, ápolni, impregnálni kell. Csak így növelhetjük tartósságát.
* A levetett cipőt húzzuk sámfára, de csak a cipőbe pontosan beillőre. A sámfa legyen ép, mert különben rongálja a cipő bélését.
* A velúr cipőnk akkor a legszebb, ha rendszeresen átkeféljük. A port, a szennyeződéseket erős szálú kefével távolítsuk el. A zsíros részeket drótkefével dörzsöljük át.
* Ha a cipő nedves lesz, tömjük ki újságpapírral, hagyjuk megszáradni. Így megtartja formáját. A cipő talpát is tegyük szabaddá, hogy gyorsabban kiszáradjon, mivel az szívja magába a legtöbb nedvességet. A szárítást lehetőleg természetes módon oldjuk meg, és soha ne tegyük őket közvetlen hőforrás közelébe, mert a bőr töredezni fog.
* Cipőinket pihentessük, váltogatva hordjuk őket. Így sokáig jó karban maradnak. Felvételükhöz használjunk cipőkanalat, hogy megóvjuk a sarkakat.
* A velúr cipőket ne dobáljuk egymásra vagy ne tegyük zárt műanyag zacskóba, legjobb, ha mindegyikre védőtokot húzunk flanellből.
VÉNUSZFODORKA
(gondozása)
* A vénuszfodorka árnyékos, félárnyékos, párás környezetet igényel. A meleget nem viseli el, ezért legfeljebb 20 C fokon lehet tartani. Télen elegendő a 10 fok is. Fontos, hogy a levegő páratartalma mindig magas legyen.
* A kifejlett növényt bőven kell öntözni. Célszerű a cserepet vízzel teli tálba állítani. A nyugalmi helyzetben lévő növényt viszont mérsékelten locsoljuk. Ha a levelek összepöndörödnek, az vízhiányra utal.
* A földje legyen mindig nedves. A leveleket is rendszeresen permetezni kell, mivel a növény nedves környezetet igényel. Nem tűri a talajnak az egyszeri kiszáradását se, de a rendszeres túlöntözés is károsítja.
* A növény tápanyag igénye kicsi, ezért tavasztól őszig elég kéthetente tápoldatozni.
* Tavasszal lehet átültetni tőzeg alapú földbe. Ilyenkor a gyökerek szétválasztásával szaporíthatjuk. Ebben az időszakban ajánlatos a növényt metszéssel frissíteni, az elhalt leveleket levágni, a megritkult ágakat a totol néhány centiméterre visszametszeni. Hamarosan újra kihajtanak.
VÉRFOLT
(eltávolítása)
* A friss vért csapvízzel is eltávolíthatjuk. Forró vizet ne használjunk, mert a folt az anyagba sül és örökre megmarad.
* A régebbi foltot szalmiákszesszel kevert meleg vízzel (egy liter víz, három evőkanál szalmiák) mossuk ki.
* Ha a folt már nehezen jön ki, készítsünk pépes masszát keményítőből és ezzel dörzsöljük át a foltos részt, majd kellő vastagságban a pépet kenjük a foltra. Száradás után keféljük ki és csapvízzel öblítsük. Amennyiben a folt nem tűnt el egészen, az eljárást újból ismételjük meg.
* Ha gyapjúholmira került a vérfolt, először langyos sós vízben (egy liter víz, öt evőkanál só) áztassuk, majd langyos vízben megfelelő mosószerekkel mossuk ki.
* Szőnyegről a vért azonnal itassuk fel ruhadarabbal vagy nedvszívó papírral, és a helyét ecetes ruhával dörzsöljük tisztára.
* Pamut, len, kender anyagot hideg szódás vagy sós vízben áztassuk, utána langyos vízben, lúgos szappannal mossuk ki. A szokásos módon fehérítjük.
* A foltos szövetet, műselymet sós vízzel nedvesítsük be, és langyos szappanos vízzel öblítsük át.
VÉRNYOMÁS
(mérése)
* A magas vérnyomás alattomosan kifejlődő betegség, kifejlődése lassú, észrevétlen, részben tünetszegény, ezért a vérnyomást célszerű rendszeresen mérni, lehetőleg különböző napszakokban.
* A mérés különösen fontos, ha fáj a fejünk, szédülünk, enyhe látászavar lép fel, ha gyakran érzünk fülzúgást vagy szapora szívverést. Ha pedig az ájulás határán vagyunk, azonnal feküdjünk le, helyezzük magasba a lábunkat, és hívjunk orvost.
* A vérnyomásunk akkor számit kórosan magasnak, ha méréskor a felső érték 160 Hgmm-t, az alsó pedig 90-et eléri vagy meghaladja. A nyugodt állapotban mért vérnyomás a mérvadó. Mérés előtt ne dohányozzunk, ne igyunk kávét vagy erős teát és alkoholt. Kerüljük a testmozgást.
* Ha hipertónia gyanúja merül fel, vizsgáltassuk ki. Amennyiben megállapítást nyer a magas vérnyomás, tartós kezelést és életünk végéig tartó gondozást igényel.
* Jó módszer az otthoni vérnyomásmérés. Az otthoni körülmények ideálisak a mérésre. Legfontosabb, hogy biztosítani tudjuk a kényelmet és a nyugalmat a méréshez.
* Ha otthon mérjük a vérnyomást automata vagy félautomata készülékkel, jól kell ismernünk a készüléket. Pontosan kell tudnunk, hogyan kell azt használni, mert csak a jól mért adatoknak van értelme.
* A különböző napszakokban mért eredményeket célszerű felírni, és időnként eljuttatni a szakorvoshoz is a későbbi kezelés megválasztására.
VESZETTSÉG
(felismerése)
* Ha a kutyánk szokatlanul viselkedik, kedvetlen, ingerlékeny, levert, étvágytalan, vonítva ugat, sürgősen meg kell mutatni az állatorvosnak, mert ezek a veszettség jelei is lehetnek.
* A kutya veszettsége kb. 2-6 hetes lappangás után feltűnő élénkséggel kezdődik, ami fokozódó nyugtalanságba megy át. Előfordulhat azonban ennek ellenkezője is! A nyugtalanná vált állat mindent megmar. A nyálelválasztása fokozott, habzik a szája. A nyála a veszettség kitörése előtt 12 nappal már fertőző lehet.
* A kórokozó vírus, mely a beteg állat harapásával, karmolásával közvetített nyál útján kerülhet az emberi szervezetbe. Ha a legkisebb gyanú is fennáll, hogy ilyen fertőzés ért bennünket, azonnal védőoltást kell kapnunk. A hosszú lappangási idő miatt lehetőségünk van az aktív védőoltásra.
* A kutyaharapás esetén a sebet gondosan fertőtlenítsük, és keressük fel az orvost.
* A veszettség ellen úgy védhetjük meg kutyáinkat, hogy nem engedjük őket kóborolni, csakis szájkosárral és pórázzal vezetjük a szabadban, és minden évben beoltatjuk veszettség ellen. Az oltást az állatorvos végezheti és az oltásról igazolványt ad.
* Ha a kutyánkat a veszettség vírusa megtámadta, már nem gyógyítható. Ilyenkor a kutyát el kell altatni.
VETŐMAG
(tudnivalók)
* Jó és bő termés, szép dísznövény csak kifogástalan vetőmaggal érhető el. Ezért mindig szavatolt minőségű, ellenőrzött, friss vetőmagot vásároljunk, lehetőleg szaküzletben. Kerüljük a kétes eredetű magok beszerzését!
* Ne kísérletezzünk a kertben termelt magokkal sem, mert csalódás érhet bennünket. Otthon csak olyan magokat érdemes termelni vagy szedni, melyek különlegesek, ritkaságok, nehezen szerezhetők be. Különösen a hibridek továbbszaporítása céltalan, mert meg sem közelítik az eredeti növény tulajdonságait.
* A kétes értékű, ismeretlen eredetű magvakat vetés előtt mindig csíráztassuk, mert csak a csíráztatási próba deríthet fényt arra, hogy a kérdéses magokat érdemes-e elvetni. Ha nem ellenőrizzük ezeket a magokat, előfordulhat, hogy nem kelnek ki, és a vetést meg kell ismételni. Az ilyen vetés már nem hoz jó termést!
* A vásárolt magvakat felhasználásig eredeti tasakjukban, bontatlanul, a saját termésű magokat légmentesen záró edényben, hűvös, száraz helyen tároljuk. A hideg mínusz 5 fokig nem árt a magvaknak. 18-20 fok fölött viszont csökken a csírázóképességük. Régi, lejárt érvényességű magokat legjobb kidobni.
