(otthon)

 

·        Az erdei ibolyát otthon is nevelhetjük. Virágzás után ássuk ki, szedjük szét gyökeres sarjakra, majd a kertben ültessük el félárnyékos helyre, fák, cserjék alá. Ha öntözzük, elviseli a napos helyet is. Nemesített fajtái kiválóan használhatók szegélynövénynek!

·        Cserepesen is nevelhetõ. Néhány erõteljes tövet földlabdával együtt emeljünk ki a kertbõl, és helyezzük akkora cserépbe, hogy a gyökérzete jól elhelyezhetõ legyen. A hiányzó talajt pótoljuk nyirkos kerti földdel. Bõségesen öntözzük meg, majd tegyük hidegágyba vagy eredeti helyükhöz hasonló körülmények közé gyökerezni. Januártól a lakásban világos, mérsékelt melegben hajtassuk.

·        Az ibolyát minden második-harmadik évben át kell ültetni, fel kell frissíteni, mert különben tápanyag hiányában elsatnyul. Átültetésnél vágjuk vissza a hosszú gyökereket, ha szükséges, a sûrû gyökérzetet válasszuk szét. Az átültetett növényt alaposan öntözzük meg, és a késõbbiekben is rendszeresen locsoljuk.

·        Az ibolyák tõosztással, dugványozással és magról szaporíthatók. Ültetésük elõtt a talajt mindig jól mûveljük meg és szükség szerint javítsuk fel. Ha magról szaporítjuk, érés után a magot mindjárt el kell vetni, mert hamar elveszti csíraképességét. >>>>

 

     (ápolása)

 

·        Az igazgyöngyöt gyakrabban kell hordanunk, hogy megõrizze fényét, szép színét. Viselés után azonban a gyöngyszemeket mindig át kell törölnünk puha ruhával, mert a verejték árt a gyöngynek, s a tárolás alatt elveszítheti ragyogását.

·        Ha a gyöngysort ritkábban hordjuk, idõnként tanácsos a gyöngyszemeket egyenként átdörzsölni szarvasbõrrel. Így eltávolíthatjuk a közéjük lerakódott szennyezõdéseket is. A tisztítást óvatosan végezzük, nehogy elszakadjon a gyöngysort tartó fonal

·        A szennyezett igazgyöngyöt meleg szappanos vízzel is lemoshatjuk, ha a gyöngyszemeket gyöngyfûzõ fonalra fûzték fel. A lemosott gyöngysort kendõ között szárítsuk. Makacsabb szennyezõdések esetén a gyöngyöket szappanos vízben áztassuk. Ha fûzésre közönséges fonalat használtunk, akkor legjobb benzinben áztatni. Az edényt ilyenkor tanácsos lefedni!

·        Ha a nyaktól vagy a hajtól a gyöngy homályos lett, elvesztette csillogását, kezeljük sóval. Tegyük egy megfelelõ nagyságú vászondarabra, hintsünk rá sót, majd a vászon sarkait összekötve addig öblítsük, míg a só el nem tûnik. A gyöngysort enyhe melegben szárítsuk.

·        A tisztításhoz savat, ammóniákot vagy szalmiákszeszt ne használjunk, mert feloldják a gyöngyöt! >>>>

 

     (fortélyok)

 

·        Ha sátrunk, viharkabátunk vagy hátizsákunk gyûrõdés, kopás stb. következtében átereszti a vizet, 40-50 C fokos viaszfürdõben megfürdetve újból vízhatlanná tehetjük.  Meleg viaszos vízben addig forgassuk az anyagot, amíg a folyadék hõmérséklete a viasz dermedési pontja alá süllyed. Ezután az anyagot kicsavarjuk és szárítjuk, majd átvasaljuk. A rostok közé behatolt viasz tökéletesen zár.

·        Egyszerûen és gyorsan impregnálhatunk úgy is, hogy langyos vízben feloldunk kenõszappant (1 liter víz, 50 gr kenõszappan), rövid ideig beleáztatjuk az impregnálásra kerülõ anyagot, azután timsóoldatban (1 liter víz, 60 gr timsó) 2-3 órát fürdetjük. Végül öblítjük és szárítjuk. Szükség szerint vasaljuk.

·        Ha a sátorponyvánkat szeretnénk újból vízhatlanná tenni, olvasszunk fel 50 deka enyvet, és keverjük bele 1, 5 liter meleg vízbe, majd adjunk hozzá 25 gr finomra õrölt mészkõport, azután 3 liter vízben oldjunk fel 25 gr háztartási szappant, és a két folyadékot öntsük össze. A sátoranyagot helyezzük a folyadékba, és jól fürdessük meg, végül szárítsuk.

·        Az impregnálás minõségét úgy ellenõrizhetjük, hogy az impregnált anyag egy részét ráhelyezzük egy edényre, majd lassan ráöntünk egy pohár vizet. Amennyiben az anyag nem ázik át, és a víz sem csöpög, az impregnálás jól sikerült.

 

     (eltávolítás)

 

·        A foltos fehérnemût forró vízzel mossuk  és bõségesen öblítsük. Ha a folt csak elhalványul, de nem tûnik el teljesen, akkor sósavval megsavanyított vízben (1 liter víz, 1 evõkanál háztartási sósav) áztassuk 30-60 percig. Utána szódás vízzel öblítsük. A szóda közömbösíti a sósavat.

·        A kisebb foltoktól úgy is megszabadulhatunk, hogy a fehérnemût forró vízben kimossuk és hideg vízben áztatjuk, majd rövid idõre tömény szódaoldatba helyezzük, azután tiszta vízzel bõségesen öblítjük.

·        Ha a folt makacsabb, legjobb benzinbe vagy denaturált szeszbe mártott ruhával átdörzsölni. Amennyiben az anyagon továbbra is folt marad, a foltos részt áztassuk be az elõbbi folyadékok valamelyikébe, majd mossuk ki mosószerben.

·        A színes textílián keletkezett kisebb foltokat szalmiákszesz tartalmú vizes alkoholos oldattal próbáljuk eltávolítani. Az oldatból (5 evõkanál víz, 3 evõkanál szalmiákszesz) cseppentsünk a foltra és kb. 20 perc múlva meleg vízzel mossuk le. Elõzetesen tanácsos próbát végezni. Az eljárást többször is megismételhetjük.

 

     (teendõk)

 

·        Ha megfertõzõdtünk, rossz a közérzetünk, lázasak vagyunk, feküdjünk ágyba, teljes nyugalmat biztosítsunk magunknak. Fizikai munkát ne végezzünk, mert már amúgyis legyengült szervezetünk tovább gyengül, és nagyobb lesz a  szövõdmény veszélye.

·        A láz csillapítására vegyünk be aszpirint, szükség esetén tegyünk a mellkasunkra állott vizes borogatást. Igyunk sok folyadékot, fõként forró gyógyteákat, természetes gyümölcsleveket, hogy szervezetünket méregtelenítsük, és megelõzzük a láz okozta kiszáradást.

·        Betegség alatt is próbáljunk enni. Könnyû ételeket fogyasszunk. Étrendünk lehetõleg tejbõl, levesekbõl, tojásból, csirkehúsból, borjúhúsból és halból álljon. A szeszes italokat mellõzzük. Az alkohol nem pusztítja el a kórokozókat!

·        Gyakran szellõztessük azt a szobát, ahol tartózkodunk. Ha nincs lázunk, minél többet legyünk a tiszta, friss levegõn. Az idõjárásnak megfelelõen öltözzünk fel. A vírusok elpusztításában sokat segít a szaunázás, ha magas hõmérsékleten történik.

·        Betegen lehetõleg ne menjünk közösségbe, kerüljük a tömeget, mert másokat is megfertõzünk. A legtöbb influenzavírus a betegekkel történt érintkezéssel terjed.

 

     (vasalás)

 

·        Csak azokat az ingeket vasaljuk, melyeket feltétlenül muszáj. A mûszálas ingeket nem, vagy alig kell vasalni. Elegendõ, ha öblítés után vállfára akasztjuk, és hagyjuk a kád felett kicsurogni a vizet. A kisebb gyûrõdéseket langyos vasalóval tüntethetjük el.

·        Mielõtt az inget kivasalnánk, nézzük meg,  milyen anyagból készült, vagy kövessük a címkén lévõ kezelési utasítást, és annak megfelelõen állítsuk be a vasaló hõfokszabályozóját, ill. aszerint nedvesítsük az anyagot.

·        Az inget mindig felülrõl lefelé, szélektõl a közép felé haladva vasaljuk. Igen fontos, hogy a szélek, hajtások és varrások simán feküdjenek a vasalódeszkán. A vasalást a gallérral és a mandzsettával kezdjük, azután az ujjak, ill. a hát és az ing eleje következik. Az ujjaknál vigyázzunk, hogy ne keletkezzenek élek.

·        A dupla részeket (gallért, mandzsettát, gomblyuksávot stb.) mindig mindkét oldalról vasaljuk. Legjobb, ha puha alátéten dolgozunk, így a gombok nem nyomódnak át, a vasalás szép lesz.

·        Vasalás után ne tegyük az ingeket rögtön a szekrénybe, hanem vállfára akasztva szellõztessük. Csak amikor már teljesen kihûltek, rakjuk õket a helyükre.

 

     (egyszerûen)

 

·        Az otthoni inhalálás legegyszerûbb módja, ha a gõzölgõ tál vagy fazék fölé hajolva belélegezzük a párolgó gõzt, s közben fürdõlepedõt húzunk a fejünkre, nehogy a gõz elillanjon. A vizet különféle gyógyteákkal vagy más anyagokkal (pl. konyhasóval) dúsíthatjuk. Elõfordulhat, hogy az inhaláláshoz az orvos ír elõ gyógyszert.

·        Az edényt sohase töltsük tele, mert veszélyes lehet. Fejünket pedig legalább 2o-25 cm-re tartsuk a tál fölött. Egy-egy alkalommal az inhalálás ne legyen hosszabb három percnél. Naponta legfeljebb 3-5 esetben ismételjük meg. Ha inhalálás közben szorító érzésünk támad, a fürdõlepedõt feltétlenül emeljük meg néhányszor!

·        Az inhaláció megkezdése elõtt hajunkat kössük be, arcunkat krémezzük be, szemünkre tegyünk vattacsomót, vagy behunyt szemmel inhaláljunk, mert a forró gõz bántja az arcbõrt és a szemet. Kezelés után arcunkat puha kendõvel töröljük szárazra, ha szükséges, krémmel is kenjük be. Közvetlenül inhalálás után ne menjünk az utcára.

·        Kisgyerekek inhalálása csak szülõi felügyelettel történhet. Legjobb, ha szülõ is beül a gõzsátorba. Így elkerülhetõ, hogy a forró folyadék balesetet okozzon. Biztonságosabb megoldás, ha a kisgyerek inhalálására zártabb edényt (pl. teáskannát) használunk.

 

     (ápolás)

 

·        Az intarziás bútorokat, képeket finom, tiszta, puha törlõvel takarítsuk. Legyünk óvatosak, nehogy beakadjon a törlõnk az intarziába. Tollseprût semmiképp ne használjunk, mert a letört toll szára könnyen megsértheti az intarzia felületét.

·        Nedves ronggyal soha ne töröljünk. A nedvesség tönkreteheti az intarziát. Portörlés után legfeljebb viaszos pasztával frissítsük fel, ill. fényezzük. Jól bevált sztearin és terpentinolaj keveréke is az intarzia tisztántartására. Csak kismennyiségû sztearint szabad feloldani, mert különben fehér csíkok képzõdnek!               

·        Ha az intarzián foltot veszünk észre, legjobb a foltos részt petróleummal átdörzsölni. A folt eltûnik, a felület ragyogó fényes lesz. Petróleumot csak abban az esetben alkalmazzunk, ha törléskor tökéletesen el tudjuk távolítani az utolsó maradványát is. A petróleum a lenolaj és a denaturált szesz keverékével kiváltható!

·        Az intarzián levõ kisebb horzsolásokat, karcolásokat könnyen eltüntethetjük, ha elõször nagyon óvatosan átdörzsöljük finom fémgyapottal, utána lenolaj és denaturált szesz keverékével benedvesítjük, majd fényesre töröljük. A keverékbõl egymás után több réteget is felvihetünk, csak arra ügyeljünk, hogy minden egyes réteg megszáradjon.