(készítés)

 

·        Jégkocka készítéséhez forralt vizet használjunk, ettõl szép átlátszó, üveges lesz a jég.

·        Különleges ízû jégkockákat készíthetünk, ha fagyasztás elõtt a vízbe néhány csepp citrom-, narancs-, ill. málnalevet teszünk.

·         Dekoratív jégkockákat is elõállíthatunk gyümölcsbõl (görögdinnye, meggy, cseresznye stb.). A görögdinnyét kockára vágva, a többi gyümölcsöt egészben tegyük a mélyhûtõbe, majd jégkocka helyett szolgáljuk fel. Mutatósak, és különleges ízt kölcsönöznek az italnak.

·         Ha a jégkockát apró gyümölcsökkel együtt fagyasztjuk le, díszes jégdarabokat kapunk, melyek nemcsak szépek, hanem az ízük is csodálatos. Fontos azonban, hogy az ízesített jégkockák mindig összhangban legyenek a felszolgált itallal!

·        A jégtartó nem fagy bele a mélyhûtõbe, ha háztartási fóliát vagy zsírpapírt teszünk alája.

·        Könnyebben kivehetjük a kockákat a fagyasztóedénybõl, ha rövid idõre meleg vízbe állítjuk, vagy meleg vizet csurgatunk rá. Nem tapadnak össze a tálakba kiszedett jégkockák, ha bepermetezzük õket egy kevés szódavízzel.

·        Ha nincs elég jégkockatartónk, mûanyag tojástartóban is készíthetünk jeget. Használjunk diótörõt, ha kisebb jégdarabokat kívánunk a poharakba tenni.

 

     (eltávolítás)

 

·        Nyomtalanul csak a friss folt távolítható el.

·        A textilanyagokra került jódfoltot áztassuk tejben, majd mossuk át szappanos vízzel. Ha szükséges, az eljárást többször ismételjük meg.

·        Mosható anyagból a foltot szappanos vízzel mossuk ki. A szappanos vízhez adjunk néhány csepp szalmiákszeszt. A folt eltávolítása megoldható úgy is, hogy a foltos részt vízzel kimossuk, majd száradás után denaturált szesszel bedörzsöljük.

·        Jó megoldás az is, ha a foltos részt megnedvesítjük, majd keményítõt szórunk rá és bedörzsöljük. A mûveletet addig folytatjuk, amíg a folt el nem tûnik. Utána a folt helyét óvatosan mossuk ki szappanos vízben, majd alaposan öblítsük ki.

·        A régebbi foltot elõször alkohollal kezeljük. A folt felületére annyi alkoholt csepegtessünk, hogy átázzon. Amikor már átázott, enyhén dörzsöljük át. Ezután szappanos vízben öblítsük.

·        A használati tárgyakon levõ jódfoltokat éterrel, alkohollal, benzollal, petróleummal tisztíthatjuk ki. Mindegyik szer után azonban ammóniákos oldattal vagy hidroszulfit-oldattal dörzsöljük be a tárgyak foltos helyeit.

·        Bõrrõl a jódot nátrium-tioszulfát (fixírsó) oldattal lehet letörölni.

 

     (házilag)

 

·        Joghurtot csak jó, zsíros tejbõl érdemes készíteni, de megfelelõ savanyítóra is szükség van. Ha a tej nem eléggé zsíros, a joghurt zsírtartalmát tejszín vagy tejfel hozzáadásával növelhetjük. Oltóanyagnak pedig az elõzõleg készített joghurt maradékot használjuk.

·        A joghurt készítésének legegyszerûbb módja, ha a tejet felforraljuk (vagy besûrítjük), majd lehûtjük langyosra és folyamatos kavarás közben minden fél liter tejre egy evõkanál friss joghurtot öntünk. Az edényt azután meleg helyre állítjuk, és a tejet addig érleljük, míg meg nem alvad. Az érleléshez 3-5 óra szükséges.

·        A joghurtot fogyasztás elõtt tartsuk legalább 3-4 órát hidegen. Tíz fokra lehûtve a joghurt néha egy hétig is eláll anélkül, hogy a tejsavbaktériumok elszaporodnának benne. Idõvel azonban az erjesztõ gombák a hûtött joghurtot is megronthatják.

·        A joghurt nem lesz kifogástalan, ha a savanyításhoz nem friss joghurtmaradékot használunk, vagy az elõzõ készítésbõl félretett joghurt elgyengült, rossz, fertõzött. Ilyenkor legjobb oltóanyagként máshonnan beszerezni joghurtot.

 

     (gondozás)

 

·        Világos, szellõs helyen tartsuk. Egész évben a közvetlen napfényt kedveli. Hûvös helyiségben, mérsékelt öntözéssel teleltessük. Tavasszal, március-április folyamán már a szabadba, kertbe vagy erkélyre állíthatjuk napos, esetleg félárnyékos helyre, és rendszeresen öntözzük. Õsszel október közepéig kint maradhat, néhány fokos hideget is elbír.

·        A jukkának nem árt a száraz levegõ, de ajánlatos a növényt gyakran vízzel permetezni, mert a száraz levegõben ki van téve a takácsatkák fertõzésének. Elsárgult leveleit rendszeresen távolítsuk el. Az alsó levelek sárgulása természetes folyamat, az újak  kialakulása pedig annak a jele, hogy a növény jól érzi magát.

·        Az idõsebb növényeket elegendõ háromévenként átültetni, ilyenkor a megvastagodott gumós gyökereit leválaszthatjuk, és ily módon szaporítjuk. A frissen átültetett növénynek nem kell külön tápanyagot adni. Február elõtt semmiképpen se cserepezzük át a növényt. A cserép alján mindig legyen kavicsréteg.

 

 

     (ropogósan)

 

·        A kacsát tanácsos ropogósra sütve tálalni. Fiatal vagy hízott kacsa egyformán készülhet pecsenyének.

·        A kacsa csak akkor sül ropogósra, ha tisztítás után alaposan megszárítjuk, majd a bõrét sütés elõtt egy órával jól bedörzsöljük sóval. Belsejét majoránnával fûszerezzük. A hasüregbe viszont tegyünk egy megtisztított almát, hogy elvegye a kacsa jellegzetes szagát, és magába szívja a felesleges zsírt.

·        A kacsa alá ne tegyünk zsiradékot, mert még a legsoványabból is elegendõ zsír sül ki, viszont egy kevés vizet mindig öntsünk alá, hogy a zsír olvadását elõsegítsük.

·        A pecsenyét jó meleg sütõben, sûrû locsolás mellett süssük, de csak akkor locsoljuk, amikor a víz már elpárolgott. A forró zsírtól a hús szép színt és jó ízt kap. Ahhoz, hogy a kacsa mindegyik oldala egyformán piruljon, forgatni kell. Ha sütés közben a combvégek és a szárnyak szenesedni kezdenek, tekerjük be alufóliával.

·        Ha a kacsa nem fiatal, elõször fedõ alatt a sütõben pároljuk puhára, majd a fedõt levéve, süssük pirosra, ill. ropogósra. A ropogósra sült kacsát tálalásig  hagyjuk a nyitott sütõben.

·        Az egészben sütött kacsát feldarabolva tesszük a tálba. Elõször levágjuk a combokat, majd lekerekítjük a szárnyak tövét, azután a kacsát hosszában két darabba vágjuk. A mellhúsát keresztbe szeleteljük. A hátrészt 2-3 részre daraboljuk.

 

     (tisztítás)

 

·        Friss kagylót vegyünk, amelynek a páncélja zárt, kemény és tengerszagú. Ha valamelyik kagyló nincs szorosan zárva, ellenõrizzük, hogy él-e még. Kocogtassuk meg a kagylót. Ha él, azonnal összezárja a héját. Azokat a kagylókat, amelyek nyitva maradtak vagy lebegnek a víz színén, dobjuk ki, mert már biztosan romlottak.

·         Az összegyûjtött élõ kagylót sós vízben tároljuk, és adjunk hozzá egy teáskanálnyi zabpelyhet. A kagyló így kiüríti a benne lévõ homokot. Ezután dörzsöljük le a kagylók páncélját és távolítsuk el róluk a szálakat, majd ismét tegyük friss sós vízbe.

·        A már kellõen megtisztított, megmosott kagylókat tegyük fel fõni vagy párolni. Párolhatjuk a saját levében is, de adjunk hozzá egy kis fehérbort. A kagyló általában néhány perc alatt megfõ, ezért csak tálalás elõtt tegyük a tûzhelyre. Fõzés alatt a kagylók szétnyílnak. Mégis elõfordulhat, hogy némelyik kagyló nem nyílik szét, ezeket dobjuk ki.

 

     (szedés)

 

·        Egy-egy fa gyümölcsét több részletben szedjük le. Az elsõ érett barackokat a fa koronájának déli oldalán találjuk. Késõbb érnek a fa belsejében lévõ gyümölcsök.

·        Nem szabad nedves, harmatos állapotban, esõs idõben és forró napsütésben szüretelni, mert a nyirkos vagy felhevült kajszi hamar romlik.

·        A barackot nagyon gondosan kell szedni. A gyümölcsöket egyenként, csavarva kell leválasztani a termõrészrõl. A magasban lévõ termést célszerû nyeles gyümölcsszedõvel szedni. Szedõedényül kosarakat használjunk. A gyümölcsöt lerázni nem szabad, mert a földre hullott gyümölcs fogyasztásra  már nem alkalmas.

·        A kajszibarackot féléretten is leszedhetjük, mert az utóérõ gyümölcsök közé tartozik, az érés folyamata a leszedett gyümölcsben is folytatódik, de a fán beérett gyümölcs a legfinomabb.

·        A kosárba vagy rekeszbe szedett gyümölcsöt azonnal szállítsuk hûvös, szellõs helyre.

 

     (eltávolítás)

 

·        A friss kakaófolt bármilyen textilanyagból könnyen eltávolítható, ha szappanos meleg vízben, vagy meleg sós vízben (egy liter víz és két evõkanál konyhasó) azonnal kimossuk, majd langyos vízzel öblítjük. A gyapjúszövetek friss foltjait elegendõ hideg vízzel lemosni.

·        Régi foltot szalmiákszesz vizes oldatával (egy evõkanál szalmiákszesz és egy liter víz), vagy meleg glicerinnel gyengén dörzsölve próbáljunk eltüntetni, ezután alaposan öblítsük ki a folt helyét. A folttisztítás hatékonyabb lesz, ha a folt felületére csepegtetett glicerint néhány óráig rajta hagyjuk, és csak azután mossuk ki.

·        Mosható anyagokból a friss kakaófoltot meleg vízzel mossuk ki.  A vízhez kevés glicerint is adjunk. Gyakran elég meleg vízbe mártott lágy kefével dörzsölni a foltos helyet. Finomabb vásznon meleg glicerinnel való dörzsölgetés is célravezetõ. Ha a kakaófolt már régi, tömény glicerinnel vagy szappanszesszel tisztítsuk. Ahol semmilyen eljárás nem használ, ott a foltot híg ammóniákos hidroperoxid-oldattal (H2O2) kezeljük.

·        A kakaófoltot a selyemszövetbõl úgy távolítsuk el, hogy a szövet balfelét beszappanozzuk, azután langyos vízzel óvatosan megmossuk, majd pedig timsó és borkõsav oldatába mártott szivaccsal áttörölgetjük (kis késhegynyi timsó és ugyanennyi borkõsav elég egy liter vízhez). Ha a mûvelet befejeztük, a selymet újból mossuk ki, azután tiszta, száraz ronggyal töröljük szárazra.