(fortélyok)

 

·        A veteményeskert talaját ajánlatos 10-14 naponta megkapálni, mert elejét tudjuk venni annak, hogy a gyomok magot érleljenek. A kapált, laza talaj kevésbé szárad ki, és folyamatosan látja el a növények gyökereit vízzel.

·        A kapálást rövid húzásokkal és közel egyforma mélységben sekélyen végezzük. Kötött, agyagos talajok idõnkénti lazításánál indokolt lehet a mélyebb kapálás is. Különben a mély kapálás többnyire felesleges, mert kiszárítja a talajt.

·        Az elsõ kapálást közvetlenül kelés, ill. a kiültetett palánták megeredése után végezzük. Ilyenkor a haszonnövénnyel együtt kelt gyomokat könnyen kiirthatjuk, és a cserepesedett talajfelszínt is fellazíthatjuk. Vigyázzunk, hogy kapáláskor ne kerüljünk túl közel a kelõ sorokhoz, mert megsértjük a fiatal növényeket.

·        A további kapálásokat mindig a szükségletnek megfelelõen idõzítsük. Gyomosodás esetén esõ vagy öntözés után, kötött, tömör talajoknál öntözés elõtt is ajánlatos kapálni. A kiszáradt agyagos talajt elõször jól öntözzük meg, és csak másnap kapáljunk.

·        Legjobb meleg, napsütéses idõben kapálni, mert az ilyenkor a kikapált gyomok hamar elfonnyadnak. Kapálás után gereblyével minden esetben távolítsuk el a gyomokat, hogy ne tudjanak újra gyökeresedni.

 

     (fûszerezésre)

 

·        A kaprot frissen és szárított formában egyaránt használhatjuk fûszerezésre. A legjobb a friss kapor.   A zölden szedett növényt le is fagyaszthatjuk, majd úgy használjuk, mint a frisset. A szárítással tartósított kapor illóolajtartalma, fûszerezõ értéke némileg csökken.

·        A kaprot mindig a fõzés befejezése elõtt adjuk az ételhez, különben elmegy az illata. Használatával legyünk óvatosak, mert a túlzott fûszerezés fanyar, kesernyés ízt ad az ételnek. Mártások készítésénél se fõzzük bele, inkább tálalás elõtt adjuk hozzá.

·        Friss kaprot elsõsorban levesek, húsételek, mártások, fõzelékek, pácok ízesítésére használjuk. A kovászos uborka, a túros lepény, és a tökfõzelék elkészítésénél pedig nélkülözhetetlen.

·        Kiváló salátaízesítõ készíthetõ belõle, ha a friss kaprot 3-4 napig 10 %-s ecetben áztatjuk (egy liter ecet, egy csokor kaporlevél).

·        Átható aromája miatt a kapormag is igen jó fûszer. Általában egészben használják. Így marad meg legjobban az aromája. Sülteket, pácokat, salátákat ízesíthetünk vele. knol.google

 

     (termesztése)

 

·        Magját vethetjük kora tavasszal, vagy késõ õsszel. Amennyiben magtermés a célunk, a magot sorba vessük, a sorok 90 cm-re legyenek. Amikor a növények 6-7 cm magasak, egyeljük a töveket egymástól 20-30 cm-re. Akkor szedjük a kaprot, ha az elsõ magvak már érni kezdenek. Ha a kaprot a zöldjéért termesztjük, elég 30 cm-es sortávolságot hagyni.

·        Nem válogatós a talajban, de a sovány, száraz talajban hajlamos az idõ elõtti fölmagzásra. Ezért a zöldjéért termesztett kaprot öntözzük. Ha jól érzi magát, minden évben elõjön az elhullott magról.

·        Márciustól június végéig és júliustól szeptemberig kéthetes szakaszokban vetve friss leveleit folyamatosan használhatjuk fûszerezésre. 15-25 cm sortávolságra, 1-2 cm mélyre vessük. Szereti a napfényes, ill. a félárnyékos helyet. Legjobb a veteményes ágyak szélére ültetni. A téli hónapokban a lakás fénygazdag helyein cserépben is hajtatható.

·        A kapormagot akkor kell aratni, ha a magok barnászöld színûek. Ha a kaprot zöld vagy szárított növényként használjuk, virágzás elõtt vágjuk le.

 

     (termesztése)

 

·        A káposzta hidegtûrõ növény. A termésképzés idején 13-16 fok is elegendõ számára. A talajmenti fagyok sem tesznek kárt benne. Fényigénye nagy.

·        A talaj iránt igényes. Sok tápanyagot vesz fel a talajból, és megkívánja, hogy a talaj szerkezete kifogástalan legyen. Termesztése a mészben közepesen és jól ellátott talajokon célszerû.

·        A káposzta helyrevetéssel és palántázással szaporítható. A palántanevelési ideje rövid, így alacsony hõmérsékleten szabadágyban is felnevelhetjük a palántát. Kiültetése március végétõl folyamatosan lehetséges, mivel jelentõs lehûléssel vagy tartós hideggel már nem kell számolni.

·        Csak zömök, erõs, nagy gyökérzetû palántákat ültessünk, melyek gyorsan begyökeresednek. A túl fejlett palánták nem jók, mert tavasszal magszárat fejlesztenek. A gyengék viszont nem tudnak begyökeresedni, kifagynak.

·        Az ültetést megelõzõen a talajt mélyen ássuk fel, és sok szerves trágyát (négyzetméterenként 8-10 kg-ot) tegyünk. Az ültetés elõtt legalább két héttel alaposan lazítsuk fel a talajt, hogy kellõen ülepedjen. A palántákat 35x35 cm távolságra ültessük.

·        Tavasszal március elejétõl, amint ezt a talaj nedvességtartalma lehetõvé teszi, kapáljunk, nagyon száraz évben öntözzünk.

 

     (fûszerezésre)

 

·        A jó kapri kicsi, kemény, gömbölyû, zárt, és sötétzöld színû. Az összegyûjtött borsónyi virágbimbókat fonnyasztás után sós vízben, ecetes lében vagy olívaolajban tartósítsuk. A boltokban kis üvegekben vagy üvegfiolákban nagyságuk szerint rendezve árusítják. Gyakran hamisítják úgy, hogy a kapri virágbimbói közé más növény hasonló bimbóit (mocsári gólyahír, sarkantyúvirág stb.) keverik.

·        Az enyhe illatú, kellemesen fanyar és csípõs ízû bogyót elsõsorban sültekhez, mártásokhoz és zöldségbõl készült salátákhoz használjuk. De hidegtálakat is díszíthetünk vele. Az ételeknek pikáns ízt kölcsönöz.

·        Erõs aromája miatt óvatosan bánjunk vele. Ne adagoljuk túl, mert elnyomja az ételek jellegzetes ízét.

·        Más növényekkel kiegészítve, étvágygerjesztõ teát is készíthetünk belõle. knol.google

 

     (gondozása)

 

·        Nyáron a napsütést és a 18 C fokot, télen a világos, hûvös (15-16 C fok) helyet kedveli. Üvegezett verandára való növény. Ha õsszel nem tartjuk hûvös helyen, virágzása nem lesz megfelelõ, sõt el is maradhat. A növényen csak alacsony hõmérsékleten alakulnak ki a bimbók.

·        A bimbók megjelenése után a növényt újra meleg helyre kell tennünk, de ne költöztessük ide-oda, mert pozsgás levelei, bimbói nagyon érzékenyek, könnyen letörnek. A huzatot nem szereti!

·        Virágzáskor és nyáron bõségesen öntözzük, de soha ne álljon vízben. Szeptembertõl a növény vízellátását fogjuk vissza, azonban ne hagyjuk kiszáradni a földjét. Öntözéshez lágy vizet használjunk! Nyáron tanácsos a növény leveleit rendszeresen vízzel permetezni.

·        A kaktuszt célszerû minden évben átültetni 2-3 cm-rel nagyobb cserépbe, tõzeges földkeverékbe. Ilyenkor távolítsuk el a satnyább hajtásokat. Ültetéskor a gyökereket ne bántsuk.

·        Szaporítása igen egyszerû. Virágzás után elegendõ az elõzõ évi hajtásokat leválasztani, majd néhány órai száradás után homok és tõzeg keverékbe ültetni.

 

     (termesztése)

 

·        Nem különösebben válogatós a talajban, szervestrágyázás nélkül is eredményesen termeszthetõ. Szegény talajon azonban gyökérbetegség érheti, túl kötött talajon fás lesz a gumója. Homokos talajon a sekélyen elhelyezkedõ gyökerei gyorsan kiszáradnak. Folyamatos öntözést igényelnek.

·        A jobb helykihasználás érdekében célszerû palántát nevelni, ez nyáron közel egy hónapig tart. Egy négyzetméterre maximum 5 g magot vessünk. Az így nevelt növények erõsek lesznek, a kiültetés után a nap sem perzseli meg a szárukat.

·        A palántákat 30 cm-es sor- és 25 cm-es tõtávra ültessük. Elhelyezhetõk széles sorba ültetett növények közé is köztesként.

·        A szabadba csak április elején ültessük. A karalábé érzékeny a hidegre. Nemcsak a fagy károsítja, hanem a hosszan tartó 7-8 fok alatti hõmérsékleten gumóképzés nélkül magszárba megy.

·        Nagyon fontos a kiültetés után a folyamatos és egyenletes vízellátás, amivel elkerülhetjük a gumók repedését és fásódását.

·        Ne kapáljuk mélyen, mert sekélyen gyökerezik. Ezért horolni és gyomlálni célszerû. A rövid tenyészidõ ellenére legalább kétszer fejtrágyázzuk. A késõn adott nitrogén fejtrágya viszont már káros lehet, elõsegíti a repedést.

·        Fajtájától függõen a vetés után 3-4 hónappal már szedhetõ. A legízletesebbek a zsenge, fiatal, nem egészen kifejlett gumók.

 

     (fõzése)

 

·        Ha a karfiolt egészben fõzzük, elõbb öntsük le forró sós vízzel, és ebben hagyjuk néhány percig állni. Ilyenkor a zöldségben megbúvó férgek, kukacok, csigák elõbújnak.

·        A karfiol fõzõvizébe tegyünk egy kevés sót és cukrot. Jobb ízû lesz. Ha a fõzõvízhez néhány csepp citromlevet is adunk, megõrzi fehérségét és eltûnik a jellegzetes szaga. Nem kell teljesen puhára fõzni, mert készítés, ill. tálalás közben könnyen szétmorzsolódik. Levesben viszont fõzzük teljesen puhára.

·        A megsárgult, régebbi karfiol ismét üde és szép fehér lesz, ha fõzõvizébe egy kevés tejet öntünk, és torzsájával felfelé fordítva fõzzük. A rózsája legyen teljesen víz alatt.

·        Nem puffaszt a karfiol, ha az elsõ fõzõvizet leöntve friss vízben fõ tovább.

·        Karfiolból fehér, tömör húsú, frisslevelû darabokat vásároljunk!