(tippek)

 

·        Minden túlzott kefélés árt a szövetnek. Rászáradt sarat és más piszkot elõbb le kell kaparni, csak azután kefélni.

·        Ha a ruha vagy kabát nagyon poros, kívül-belül poroljuk ki, azután erõs, kemény kefével keféljük le. A kemény kefe jobban megtisztítja a szálakat, a lágy kefe a port, piszkot bedörzsöli az anyagba, ahelyett, hogy eltávolítaná.

·        Könnyû szövetruháknál többnyire elég, ha alaposan kirázzuk õket, legfeljebb varrásoknál, a ruha szegésénél keféljük át.

·        Férfiruhákat nagyon gondosan kell kefélni, mert varrásaikban rengeteg por gyûlik meg, ami erõsen hozzájárul a szegés, felhajtás kopásához, különösen a nadrág alján. Éppen ezért minden esetben belülrõl is keféljük ki. A zsebeket is fordítsuk ki, mert a por nemcsak koptat, hanem vonzza a molyokat és más kártékony férgeket.

·        A bársonyt elõször könnyedén rázzuk ki, azután vászonronggyal vagy bársonykefével, szál ellenében keféljük le. Selyemholmit csak rázással portalanítsunk, azután lágy selyemronggyal töröljük végig. A szegést azonban tanácsos átkefélni, mert ott nagyon sok por gyûlik össze.

 

 

·        Felhasználás elõtt a kelkáposztát forrázzuk le, hogy a levelek között meghúzódó bogarak, csigák elõmásszanak, mert a hideg vizes öblítés nem elegendõ, nem mossa ki az összes megbúvó rovart.

·        A megmosott, szeletekre vágott kelkáposztát sós vízbe tegyük fel fõni. De csak annyi vizet adjunk hozzá, hogy a káposztaleveleket ellepje. Fõzéskor a káposztát takarjuk be egy-két szelet kenyérrel is. A kenyér elnyeli az erõs szag jó részét. Ha a káposzta megfõtt, vegyük ki a kenyeret.

·        A kelkáposzta kesernyés ízét csökkenhetjük, ha az elsõ fõzõvizet leöntjük. Ez a megoldás fõleg akkor jó, ha külsõ, rostos zöld leveleket fõzünk. Enyhül a kelkáposzta kesernyés íze úgy is, ha a fõzõvízébe egy kevés cukrot teszünk.

·        Ha fõzeléket készítünk belõle, akkor a kelkáposztát sós, köménymagos vízben majdnem puhára fõzzük, majd halvány, gyenge fokhagymás rántással berántjuk, néhány percig forraljuk. Húslében is elkészíthetjük. A fõzelék jobb ízû lesz.

·        Ha köretnek készítjük, alapos mosás után a leveleket vágjuk ujjnyi széles csíkokra, tegyük fel párolni, rakjunk mellé egy gerezd fokhagymát, hintsük meg sóval, köménymaggal. A kész kelkáposztát szûrõlapáttal emeljük ki és forgassuk meg vajban, fûszerezzük tetszés szerint.

·        Húslevesbe, zöldséglevesbe és bablevesbe mindig fõzzük bele. Hamar megfõ, mivel puha rostozata van. A levesekbe elegendõ egy kis fejet vagy néhány zsengébb levelet bedobni.

 

     (termesztése)

 

·        A kelkáposzta tápanyagigényes növény. A szervesanyagokban gazdag, tápdús, középkötött talajokat kedveli.

·        Nem különösebben fényigényes növény, de szereti a napot. Félárnyékban is nõ, fejlõdése azonban lassúbb. Ha viszont a káposztát árnyékba ültetjük, nem fejesedik. A szélsõséges idõjárást elviseli.  Még a fagyokat is átvészeli. Leggyorsabban a mérsékelt melegben fejlõdik.

·        A vízigénye nagy. Vízhiányban szenvedõ növények esetében a fejek elöregszenek, a levelek rágósak lesznek. Öntözzük rendszeresen.

·        Kiskertben a kelkáposztát célszerû palántázással termelni. Ne ültessünk túl gyenge és túl öreg palántákat. A palánták legyenek fejlett gyökérzetûek, egészségesek. A korai termésûeket március végén ültessük ki. Ilyenkor már nem kell tartani a tartós fagyoktól. A késõi növények palántáit legjobb június elején ültetni.

·        Az ültetési távolság a koraiaknál 35x35 cm, a késõbbieknél 50x50 cm. Ültetés után még a nedves talajon is öntözzük be a palántákat, hogy beiszapolódjanak. A biztos eredés miatt ez az eljárás nélkülözhetetlen. A palántákat hagyma, spenót és saláta közé is ültethetjük.

·        A kelkáposzta öntözésen, kapáláson és fejtrágyázáson kívül más ápolási munkát nem igényel.

 

     (karbantartása)

 

·        A kémény állapota legyen mindig kifogástalan. Évente legalább egyszer ellenõriztessük a huzatot, és tisztíttassuk ki, hogy ne gyûljön össze benne a korom és a kátrány.

·        Ha saját magunk is meg szeretnénk gyõzõdni a kémény állapotáról, égõ újságpapírral ellenõrizzük a huzatot. Az égõ papírt tegyük a kályha, a kandalló stb. nyílása elé. Ha a huzat beszívja a lángot, ill. a füstöt, a kémény megfelelõ.

·        A hibás vagy eldugult kémény nemcsak a kályha füstölésének és az életveszélyes széngázfejlõdésnek lehet az oka, de akadályozza a fûtõanyag kielégítõ elégését, és ezzel a megfelelõ hõfejlesztést is.

·        Vizsgáltassuk meg a kéményt akkor is, ha rossz a kályha huzata, a begyújtás nehezen megy, az égõ tûz színe sötétvörös, az égés tökéletlen, a kályha füstöl. Ilyenkor az égésnél sok korom képzõdik, mely a kályha belsõ részeit ellepi, a füstcsõ és a kémény pedig el is dugul.

·        Ha az égéstermék visszaáramlik, füst van, legbiztosabb jele annak, hogy valami nincs rendben a kéménnyel. A gázkészülékeknél az égéstermék visszaáramlását viszont csak úgy tudjuk ellenõrizni, hogy a készülék nyílásaihoz tükröt helyezünk. Ha begyújtás után néhány perccel bepárásodik a tükör, akkor az égéstermék nem a kéményen távozik. Mindenképpen hívjunk szakembert (kéményseprõt)!

 

     (tippek)

 

·        A keményítést elsõsorban a kereskedelemben kapható keményítõvel végezzük. Szükség esetén a keményítõt a fõtt tészta és a burgonya leszûrt levével is helyettesíthetjük. Legjobb a burgonya-, ill. a rizskeményítõ. A burgonyakeményítõ lágy, kellemes fogást ad a vele kezelt textilanyagnak. A rizskeményítõ merev, fényes felületet kölcsönöz a ruháknak.

·        Használhatunk keményítõ spray-t is. Használata egyszerû, de kevésbé tartós. Ezt a keményítõt csak száraz ruhán, a ruha színén és a vasalás elõtt szabad használni.

·        A keményítõt négyszeres vízzel gyorsan forraljuk, óvakodjunk a hosszas fõzéstõl, mert a keményítõ részben lebomlik s eközben veszít értékébõl. A keményítõ könnyen romlik, ezért mindig használat elõtt készítsük.

·        A keményítést öblítés után végezzük. A forró vízben oldott keményítõt kevés langyos vízzel hígítjuk. Egy kg ruhára egy evõkanál keményítõt használjunk. A túlzott keményítés törékennyé teszi a textilrostot, és gyorsítja a pusztulását.

·        A keményített anyagok kevésbé gyûrõdnek. Ha az edénytörlésre használt konyharuhát híg keményítõoldatban öblítjük, akkor nem ragad rá a szösz a poharakra. Fõleg vásznat és pamutot keményítsünk. A kikeményített ruha szebb és jobb tartású. Ha a keményítõbe kevés sót is teszünk, a ruha szebb fényû lesz, és könnyebb vasalni.

·        A keményítést mosógépben is végezhetjük. Ilyenkor az utolsó öblítõvízbe öntsük a hígított keményítõt. Utána centrifugázzunk. A keményítés jóval egyszerûbb, ha kézzel végezzük.

·        A kikeményített ruhát nedvesen vasaljuk. A keményítõ oldattal kezelt textilnemûn száradás után vékony film marad, ami a vasalásnál kifényesedik.

 

     (tippek)

·        Az étkezési keményítõt sokoldalúan használhatjuk. Alkalmazhatjuk sütemények, torták és egyéb tésztafélék, levesek, pudingok, krémek, gyümölcsdesszertek stb. elkészítésénél.

·        Ha a keményítõt süteményhez (tésztához) használjuk, a liszttel elõször mindig alaposan keverjük el és szitáljuk át! Süteményünk a keményítõtõl könnyû és omlós, a piskóta pedig magas lesz. A sütemények, tészták esetében a lisztmennyiség negyedét pótoljuk keményítõvel.

·        A leveseket rántás helyett keményítõvel is sûríthetjük. A sûrítés egyszerû. A keményítõt kevés hideg vízzel (levessel) simára keverjük, és állandó keverés közben a forró ételhez adjuk, majd felforraljuk. A keményítõvel sûrített levest azonban nem szabad hosszabb ideig fõzni, mert a keményítõ hatása csökken.

·        Az étkezési keményítõt lisztérzékenyek is használhatják, fogyaszthatják!

 

     (fõzése)

 

·        A tojást hideg vízben tegyük fel és forrástól számítva 8 percig fõzzük, majd a forró vízbõl hideg vízbe rakjuk.

·        Fõzés elõtt a tojást a tompa végén tûvel szúrjuk meg, fõzés közben így nem reped el.

·        Ha viszont már repedt a tojás, legjobb a vízbe egykevés ecetet vagy sót tenni. A só, ill. az ecet megakadályozza, hogy a fehérje a repedésen kifolyjon.

·        Ha a tojást fõzés elõtt szobahõmérsékleten tároltuk, kemény állapotban könnyebb megtisztítani.

 

     (lágyítása)

 

·        Ha otthon szappannal mosunk, ajánlatos lágyítani a vizet, mivel a csapvíz nem elég lágy, a kutak vize pedig különösen sok oldott sót tartalmaz. Ha nem lágyítjuk a vizet, a szappanból oldhatatlan vegyületek képzõdnek, melyek a ruhára rakódva foltokat, szürkés, zsíros fogású elszínezõdést okoznak.

·        Érdemes a vizet lágyítani akkor is, ha mosószerrel mosunk, jóllehet a mosószerek tartalmaznak vízlágyító szereket. Ha lágyítjuk a vizet, mosóport takaríthatunk meg. A mosáshoz szükséges mosószer mennyisége ugyanis függ a víz keménységétõl is.

·        A vízlágyítás házilag is megoldható olyan hagyományos szerek (oltott mész, szóda) hozzáadásával, melyek a keménységet okozó sókkal oldhatatlan csapadékot képeznek, amely a vízlágyításhoz használt edény aljára ülepednek. A vízlágyítást áztatás elõtt kell elvégezni, különben oldhatatlan sók válnak ki a ruhanemûre.

·        Ha a mosáshoz kútvizet használunk, legjobb az esõvízzel való lágyítás. Kútvízzel az esõvizet egyenlõ arányban keverve a keménység a felére csökken.

·        Kis mennyiségben lágyvizet legegyszerûbben úgy állíthatunk elõ, ha a vizet használat elõtt felforraljuk. Eközben a keménységet okozó mészsók egy része kiválik.

·        A gyárilag elõállított korszerû vízlágyító szerek a leghatásosabbak. Már eleve megakadályozzák, hogy oldhatatlan sók keletkezzenek. Ezeket legtöbbször a mosószerrel együtt adagolják. Így a mosás mindenfajta vízben jól elvégezhetõ.

 

     (gondozása)

 

·        A világos helyet szereti. Óvjuk viszont a tûzõ napsütéstõl. Szobahõmérsékleten kitûnõen érzi magát, jól fejlõdik. Tûri a száraz levegõt is, de melegben növelni kell a helyiség páratartalmát. A lombját gyakran kell vízzel permetezni. Nem viseli el viszont a hideget. 12 C fok alatt levelei megbarnulnak.

·        Május közepe után a kertbe vagy erkélyre, félárnyékos helyre állítható. Szeptember közepe táján  ismét vigyük vissza a lakásba.

·        Óvatosan öntözzük. Földje legyen mindig nedves. Víz azonban ne álljon rajta. A növekedési idõszakban kéthetente tápoldatozzuk. Télen kevés vizet kapjon, földje azonban ne száradjon ki.

·        A növényt 2-3 évenként tavasszal (március-április) ültessük át tõzeg és lombföld egyenlõ arányú keverékébe. Az átültetés fõleg akkor aktuális, ha a gyökerek teljesen átszõtték a talajt. A növény kis edényben érzi legjobban magát. Gyökerei a szoros helyet kedvelik.

 

     (frissítése)

 

·        A kenyér napokig lágy marad, ha kenyérruhán kívül mûanyagfóliával vagy celofánnal is becsomagoljuk. Hogy a penészedést megelõzzük, naponta fél órára takarjuk ki. Ugyanígy tarthatjuk 24 órán át frissen a péksüteményt is.

·        A már megszáradt kenyér és péksütemény is felfrissíthetõ, ha rövid idõre vízbe mártjuk, vagy nedves konyharuhába csavarjuk, majd a sütõben átmelegítjük.

·        Néhány napig a kenyér akkor sem szárad meg, ha üveg- vagy porcelán-, ill. zománcedénybe helyezzük, és mellé egy megtisztított nyersburgonyát, vagy almát teszünk. A penészedést megakadályozhatjuk, ha néhány szem kockacukrot is a tartóba helyezünk.

·        A kenyér vágott részének frissességét úgy õrizhetjük meg, hogy a vágott felületét alufóliával befedjük, és a kenyeret így tesszük a kenyérruhába.

·        Kenyerünk hosszú ideig friss marad, ha mélyhûtõben tároljuk, és felhasználáskor a sütõben felforrósítjuk.  Csak annyit melegítsünk ily módon, amennyit elfogyasztunk, mert ha kihûl, szárazabb lesz, mint volt. A friss kenyeret egy hónapig lehet a fagyasztóban eltartani.