(tárolása)

 

·        Kenyerünk hosszú ideig friss marad, ha mélyhûtõben tároljuk. A friss kenyeret kb.  egy  hónapig lehet fagyasztóban eltartani károsodás nélkül. Érdemes egy teljes kenyeret megvásárolni, felszeletelni és adagokra bontva háztartási fóliában csomagolva megfagyasztani. Ha elõvesszük, hat óra alatt felenged, és frissként fogyasztható. Így mindig lesz friss kenyerünk.

·        A friss kenyér a nagy melegben akár egy nap alatt is megromolhat. Ezért a megvásárolt kenyeret a forró nyári napokon még rövid idõre is ajánlatos alufóliába csomagolva a hûtõszekrényben tárolni.

·        Normális körülmények között a kenyeret tartsuk olyan kenyértartóban, amin szellõzõnyílások vannak. A tartót idõnként mossuk ki ecetes vízzel és szárítsuk meg.  Ha penészt fedezünk fel benne, enyhén mosószeres vízzel mossuk ki, nehogy a következõ friss kenyér is penészes legyen.

·        Meleg kenyeret ne szeleteljünk, várjuk meg, míg kihûl. Ha mégis melegen akarjuk szeletelni, elõzõleg kenjük be a kést egy kis vajjal, vagy mártsuk forró vízbe, de töröljük szárazra.  Ezek után már szép sima szeleteket kapunk.

 

     (elhelyezése)

 

·        Mielõtt a képet felakasztanánk a falra, elhelyezését ki kell próbálni nappali és mesterséges fénynél egyaránt, hogy mennyire érvényesül a maga egészében.

·        Azok a képek szemlélhetõk a legjobban, amelyek szemmagasságban vannak a falon. Tájképeknél például a horizont magasságát kell figyelembe venni, más képeknél a látvány dönt.

·        Ha azt szeretnénk, hogy egyik kép se kapjon külön hangsúlyt, de kellemes legyen az együttes folthatása a falon, képezzünk belõlük csoportot. Hosszúkás, keskeny képeket lehetõleg hasonló formájú tárgyak mellé helyezzük a falra. Ebédlõbe csendélet, a hálószobába akt való. Tájképet bárhol elhelyezhetünk.

·        A kép keretezése is fontos. A keret által nyerhet, de ugyanúgy veszíthet is a kép. Válogathatunk arany vagy ezüst, színes vagy sötét, mély tónusú keretek között, a hatást azonban a képen kell kipróbálni.

·        A kép csak akkor függ helyesen, ha az akasztókarika középen van. Ha a kép ferdén függ, helyzetét úgy korrigálhatjuk, hogy a hátoldalára kis habszivacs csíkot ragasztunk. A megoldás így egyszerûbb, mintha áthelyeznénk a képen az akasztót. Ha a képkeret hátlapjának négy sarkára ragasztunk egy-egy vékony parafa dugó szeletet, a kép nem hagy nyomot a falon.

 

     (tisztítása)

 

·        Fényezett képkeretet szalmiákszesszel kevert langyos vízzel moshatunk le puha ronggyal. Ez a légypiszkot is eltünteti.

·        A pácolt keretet ugyanígy mossuk le, csak a rongyot alaposan csavarjuk ki, nehogy csöpögjön belõle a nedvesség. Még jobb, ha szarvasbõrt használunk. Mindig töröljük szárazra! A keretet azután finom viasszal vékonyan  kenjük be, és gyapjú ronggyal addig dörzsöljük, míg fényes nem lesz.

·        Az aranyozott képkeretet elõbb finom ecsettel portalanítsuk, majd félbevágott hagymával tisztítsuk. Ha megszárad, puha ronggyal átfényezzük. Sikeres lehet a tisztítás burgonyával is. A keretet nyers burgonyával dörzsöljük át. Az aranyozott képkeret tisztításához mosószeres vizet ne használjunk!

·        A bronz, sárgaréz képkereteket tiszta, langyos vízbe mártott ruhával áttöröljük, a vízbe 10 csepp szalmiákszeszt is teszünk. Puha, tiszta ronggyal ezt is szárazra dörgöljük. A rézbõl készült keretet érdemes színtelen lakkal bevonni. Szép fénye hosszú ideig megmarad.

·        A mûanyag keretet folyékony mosogatószeres oldattal mossuk tisztára.

·        Ha üveg van a képkeretben, tisztítsuk meg denaturált szeszbe vagy ecetbe mártott ronggyal, majd száraz ruhával tisztítsuk. Ne használjunk vizet, mert könnyen az üveg mögé szivároghat, s kárt tehet a képben.

 

     (gépkocsin)

 

·        Ha a gépkocsin kereket cserélünk, igyekezzünk a forgalomtól minél messzebb állni. Ha szükséges, kapcsoljuk be a vészvillogót, és tegyük ki kellõ távolságra az elakadást jelzõ háromszöget.

·        Jól rögzítsük a gépkocsit. Húzzuk be erõsen a kéziféket, és kapcsoljuk sebességfokozatba a kocsit, majd a földön maradó kereket ékeljük ki. Az ékelés különösen lejtõs úton ajánlatos.

·        A kerékcsavarokat még a földön álló gépkocsin lazítsuk meg. A kulcsot a végénél fogjuk, így nagyobb nyomatékot képes kifejteni. Ha a csavar nem oldódik, szükség esetén lábbal nyomjuk a csavarkulcs végét.

·        A kocsiemelõt helyezzük mindig a karosszéria erre a célra kialakított részébe, különben a kocsiszekrény könnyen megsérülhet. Laza talajon az emelõ alá tegyünk egy nagyobb felületû falapot, hogy az emelõ ne nyomódjon a talajba.

·        A gépkocsit emeljük olyan magasra, hogy a kerék könnyedén levehetõ legyen. A kerék kicserélése után a kerékcsavarokat átlósan egymással szemben húzzuk meg, de csak annyira, hogy a kerék felfeküdjön a helyére. A végsõ meghúzást a kocsi leengedése után végezzük. knol.google

 

     (karbantartása)

 

·        A kerékpár ápolását alapos tisztítással kezdjük. A gumikat bõ vízzel mossuk le, de minden más részt petróleumba vagy benzinbe mártott ronggyal (kefével) tisztítsuk, és egy másik kendõvel töröljük át.

·        Nézzünk át minden csavart, a gépezet, a gumi épségét, és végül kenjük meg mindenütt, ahol érintkezési pont van, jó gépolajjal, ill. kenõzsírral.

·        Ellenõrizzük a kerekek rögzítését és a kerékfutást, valamint a küllõk feszességét. Ügyeljünk arra, hogy a kerekek egyenletesen, csendesen, ütés nélkül forogjanak a tengelyükön.

·        A hátsó kerék láncát futtassuk át petróleumos rongyon, majd szemenként tisztítsuk meg. Visszahelyezése után, lassan forgatva újra olajozzuk.

·        Szükség szerint állítsuk be a fékeket. A kopott fékgumikat cseréljük le. A fékek mozgó alkatrészeit, a fékkarokat, bowdenhuzalokat olajozzuk meg. Ha a féket jól állítottuk be, már akkor is teljes erõvel fog, ha a fékkart csak félig húztuk be.

·        Állítsuk be a nyereg magasságát, hogy termetünknek megfeleljen. A nyeregcsövet azonban csak a "maximum" jelzésig húzzuk ki!

·        Rozsdától óvjuk a kerékpárt. A belsõ, nem nikkelezett, krómozott részeket jól olajozzuk be. Valahányszor a gép megázott, puha ronggyal töröljük teljesen szárazra. Az esetleges rozsdafoltokat petróleummal vagy terpentinnel dörzsöljük ki.

 

     (ápolása)

 

·        Kerti bútorainkat elsõsorban az idõjárástól kell óvnunk, mert az esõnek, hónak és fagynak kitett bútorok hamar tönkremennek. Legtöbbször alig javíthatók. Ezért feleslegesen ne áztassuk, télen pedig mindig vigyük be száraz, zárt helyiségbe.

·        A fából készült, mázolt kerti bútort csak langyos mosószeres vízzel mossuk le, ne súroljuk. Mindig szárítsuk meg, de tûzõ napra ne tegyük! A száraz bútort viaszos ápolószerrel kenjük be, és puha ronggyal fényesítsük.

·        A fémbútorokat lehetõleg tartsuk egész évben száraz helyen. A krómozott felületekrõl a piszkot nedves ruhával távolítsuk el, de rögtön töröljük szárazra. Erõs vagy durva mosószerrel soha ne mossuk, mert elvesztik fényüket. A krómot jól védi a szilikonos bútorfényezõ.

·        Az erõsen elpiszkolódott fonott bútort elegendõ lemosni szappanos vízzel, majd sós vízzel öblíteni. A szabadban a napon is száríthatjuk. Ha a színük sötétedik, a mosószerhez keverjünk egy kevés bóraxot is. Így biztosan megõrzik eredeti színüket.

·        Mûanyag bútoraink tisztításához semmiképp se használjunk súrolóport, durva szivacsot, mert összekarcoljuk a bútort. Csak meleg szappanos vízzel mossuk le, és száraz ruhával fényesítsük. Kerüljük a maró anyagokat!

 

     (gondozása)

 

·        Kerti virágnak legalkalmasabbak a kisvirágú, bokros növésû fajták. Gondozásuk egyszerû, a szabadban jól áttelelnek, az õszi hónapokban gazdagon virágoznak, ilyenkor a kert legszebb díszei.

·        Virágai a kisebb kora õszi éjjeli fagyokat is elég jól elviselik. A kertben fontos számukra a napos hely. Legjobban az agyagos, dús tápanyagtartalmú talajban fejlõdnek, de minden jobb kerti talaj megfelel neki.

·        Kiültetésükre május a legmegfelelõbb idõszak, mert így a növény hajtásainak többszöri visszavágásával a virágzási idõ kezdetéig dús, bokros növényt tudunk nevelni. Az ültetési távolság 35x35 cm legyen. Ennyi szükséges a jól bokrosodó fajtáknak.

·        Száraz idõben rendszeresen öntözzük, mert a víz hiánya miatt a fiatal növény fejlõdése megáll. Tápanyagellátásban is részesítsük.

·        A kisvirágú fajták visszavágását (visszacsípését) július elején be kell fejezni, hogy ne késleltessük õszi virágzásukat.

·        Az esetleges korai fagyos éjszakákon egyszerûen takarással védjük. Elvirágzás után eredeti helyükön hagyjuk, az elvirágzott szárakat vágjuk le, majd a fagyos idõk beálltával a töveket vékonyan takarjuk be falombbal. Tavasszal a lombot távolítsuk el, a talajt porhanyítsuk. Szükség szerint öntözzük, vigyázzunk, hogy a talaj ne száradjon ki.

 

     (gondozása)

 

·        A kerti kéziszerszámokat (kapa, ásó, lapát, gereblye stb.) használat után minden esetben tisztítsuk meg. Drótkefével távolítsuk el róluk a ráragadt földet, sarat. Ha szükséges, elõzetesen áztassuk vízbe õket. A megtisztított szerszám fém részeit kenjük be olajjal. Így megakadályozhatjuk a rozsdásodásukat.

·        Ha a szerszámok éle tompa, kicsorbult, deformálódott, a hibákat kalapálással javítsuk ki, a kicsorbult éleket köszörüléssel igazítsuk ki, majd lapos reszelõvel élezzük meg.

·        A szerszámok fanyelét is pucoljuk le. Szabadítsuk meg a sártól, piszoktól . Mosószeres vízzel mossuk le, száradás után finom csiszolópapírral csiszoljuk át, hogy szálkamentes és sima legyen a felülete. Nem árt a nyélnek egy kis olaj sem.

·        A metszõolló (vágóolló) pengéjét hypós vízzel mossuk le. Ha életlen, fenõkõvel élezzük meg. A szoros vagy laza szárakat a szorító csavarokkal állítsuk be, a fém részeket kenjük be olajjal, és kinyitva tegyük száraz helyre.

·        A munka befejezése után a fûrészek felületét olajos ronggyal töröljük át, a rozsdát pedig finom csiszolóvászonnal tüntessük el. Ha a fûrészlap ragacsos, terpentinnel dörzsöljük végig. A tompa fogakat reszelõvel élezzük meg.