KÉS
(élezés)
ˇ A konyhában csak jó minőségű és éles késsel érdemes dolgozni. Minden vágási feladathoz a megfelelő kést használjuk. A penge szélessége, hossza, vastagsága határozza meg, hogy mire használható. De minden kés igazán csak addig használható, amíg gondozzák és vigyáznak rá.
ˇ A késeket mindig külön tároljuk, különben megsérülhetnek és elveszíthetik élüket. Mosogatógépbe se tegyük, inkább puha ruhával töröljük le mindkét lapját. A kés élét még a forró víz is károsítja!
ˇ A kés elveszítheti élét akkor is, ha márványon, üvegen vagy porcelán felületen vágunk vele. Ezért legjobb fából készült vágódeszkát használni.
ˇ A gyakrabban használt kést sűrűbben élezzük. Az élezést otthon csak olyan minőségű fenőacéllal végezzük, amely nem roncsolja az élt. A mai jó minőségű késeket nem tanácsos köszörülni. Az acélból készült, egyszerű késeket viszont nyugodtan köszörülhetjük géppel is.
ˇ Ha a kést köszörűkővel élesítjük, a pengét legalább 15-20 fokos szögben húzogassuk a kövön, különben életlen marad. Köszörűkő hiányában a kést egy csésze csiszolatlan alján is megélesíthetjük úgy, hogy a késpengét lapos szögben többször végighúzzuk rajta.
KÉZÁPOLÁS
(tudnivalók)
ˇ A kéz ápolását mindig kézmosással kezdjük. Mossuk meg kezünket langyos szappanos vízben, amelyhez tegyünk egy kevés bóraxot vagy citromlevet. A körömkefét is használjuk, mert nemcsak tisztít, hanem elősegíti a megfelelő vérkeringést is.
ˇ A kézmosás után kezünket mindig töröljük szárazra, majd olajozzuk vagy krémezzük be. Azt a szert alkalmazzuk, amelyik legjobb a bőrünknek.
ˇ A víz, a hideg, a szél, a mosószerek erősen szárító hatását rendszeres kézápolással ellensúlyozzuk. Nappalra olyan védőkrémet használjunk, amelyik taszítja a vizet, ill. gondoskodik a bőr védelméről. Krémezéskor a kezeinket jól dörzsöljük egymáshoz, hogy a tápanyagok a bőr mélyebb rétegeibe is eljussanak. Ne feledjük el, hogy minden kézmosás után meg kell ismételni a krémezést.
ˇ Ha olyan munkát végzünk, mely a kezet különösen igénybe veszi, használjunk védőkesztyűt. Ha vegyszerekkel vagy vízzel dolgozunk, húzzunk gumikesztyűt, a kerti munkákhoz jó egy régi bőrkesztyű is. A munka végzése nem indokolja, hogy kezünk kicserepesedjen, repedezett legyen.
ˇ A kéz kezelésére jó házi szer a citrom és az uborkahéj. A bedörzsölést követően frissítően hatnak, gyógyítanak. Bámulatos eredményt érhetünk el a kifőtt burgonya levével is, ha a kézmosóvízhez öntjük. A kezelés után puha és fehér lesz a kezünk.
KÉZIMUNKA
(tisztítása)
ˇ A fehér vászonra, batisztra dolgozott kézimunkát egyszerűen kimossuk kevésbé lúgos vízben. Mosás után jól húzogassuk ki, és kissé nyirkosan vasaljuk, előbb a színén, azután a visszáján, hogy a minta jól kinyomódjék.
ˇ Ha régi, megsárgult, de még erős anyagú fehér hímzést mosunk, tegyünk a vízbe parányi klórmeszet is. Újból fehér lesz a hímzett anyag.
ˇ A matyó hímzést szappanos vízben mossuk. Oldjunk fel meleg vízben tiszta szappant, majd a vizet langyosra hűtjük. A kézimunkát beletesszük, óvatosan, hogy a selyemszálak fel ne borzolódjanak, nyomogassuk, s többször cseréljük a vizet. Utána öblítsük, húzogassuk formájára, csavarjuk tiszta ruhába és még nyirkosan, száraz ruhán keresztül, visszáján vasaljuk. A selyemre dolgozott hímzést csak benzinben szabad kimosni!
ˇ A tüllhímzést, kötött csipkét jól felhígított szappan- vagy szappanpehely-oldatban nyomkodjuk ki, majd öblítsük bőségesen. A víz ne legyen forró! Mosás után a vasalólepedőn gombostűvel kifeszítjük, és teljesen eredeti formájára húzogatva szárítjuk. Ruhán keresztül vasaljuk előbb színén, aztán visszáján.
ˇ A gyöngyhímzést vagy horgolást is kimoshatjuk benzinben, kifeszítve szárítjuk és nem vasaljuk, mert összetörné a gyöngyöket. Mosáskor a hímzést nem dörzsöljük, csak nyomkodjuk, többször cserélve a benzint.
KIFÉNYESEDETT SZÖVET
(kezelése)
ˇ Eltűnik a ruha fényessége, ha a szövetre nedves ruhát borítunk, és meleg vassal átsimítjuk. Utána a még gőzölgő szövetet ruhakefével gyengéden addig keféljük, míg a szövetből előtörő pára el nem tűnik. Hagyjuk a vasalódeszkán megszáradni.
ˇ A szövetruha csúnya fényessége úgy is eltűnik, ha langyos vízbe kevés szalmiákszeszt (egy liter víz, két evőkanál szalmiákszesz) és ugyanannyi tiszta alkoholt öntünk, és ebbe mártogatott kefével a vasalódeszkára tett ruhaneműt átkeféljük. Nyirkosan, tiszta ruhán keresztül vasaljuk.
ˇ Ha a ruha piszkos is, akkor előbb jól poroljuk ki, szárazon keféljük le, és szappanos oldattal és tiszta vízzel is keféljük át. Ugyancsak nyirkosan vasaljuk! Vasalás után legalább egy napig szellős helyen pihentessük, különben nagyon összegyűrődik.
KÍGYÓUBORKA
(termesztése)
ˇ Kiskertben a kígyóuborkát csak salátának, friss fogyasztásra érdemes termelni.
ˇ Szereti a napos, meleg helyet. Fagyérzékeny zöldségféle. Jól trágyázott talajt igényel.
ˇ Vethető helyre és palántázható is. Korai szabadföldi termesztés és hajtatás céljára mindig palántáról szaporítsuk. A magokat szabadföldbe április végén, ill. május elején ültessük. Május közepén palántázzunk.
ˇ A magokat 100-150 cm-es sortávolságra és 20-25 cm-es tőtávolságra vessük. A vetés mélysége laza talajon 3-4 cm, kötött talajon 2-3 cm legyen.
ˇ Az uborka vízigényes, nem szabad, hogy kiszáradjon, ezért rendszeresen öntözni kell. Mivel kedveli a magas páratartalmat, forró, száraz napokon a környezetét is alaposan locsoljuk meg.
ˇ A növényt célszerű támasztékra felfuttatni. A növekedő hajtásokat folyamatosan kössük a támasztékhoz. A hajtások igazításánál mindig legyünk óvatosak, mert könnyen letörnek.
ˇ Rendszeresen szedjük, mert a szedés elősegíti a további termésképződést. Az uborkát ne csavarjuk, hanem éles késsel metsszük vagy törjük le, különben károsodik!
KÍNAI KEL
(termesztése)
ˇ Hidegtűrő zöldség. Kifejlett állapotban a 3-5 fokos fagyot is elviseli. Legjobb másodveteményként termeszteni. A többi káposztaféle sorközeiben is megnő.
ˇ Vízigényes, öntözéséről folyamatosan gondoskodni kell. Vetés után bőségesen kell öntözni, hogy a magok mielőbb kikeljenek és fejlődésnek induljanak.
ˇ Közömbös, vagy kissé savas kémhatású talajt szeret a legjobban. Ajánlatos hetente egyszer műtrágyás oldattal megöntözni. Rendszeresen kapáljuk.
ˇ Májustól lehet szabad földbe ültetni. A magját állandó helyre kell vetni. A vetési mélység 3-4 cm, a sor- és tőtávolság 45-50 cm. Szükség esetén palántázható is. Ilyenkor azonban ügyeljünk a hosszú főgyökér elhelyezésére, az ültetőlyukban ne forduljon vissza, függőlegesen helyezkedjen el.
ˇ Az első fejek október elejétől betakaríthatók lesznek. Jól tárolható. A hűtőszekrényben hosszú ideig eltartható, nem veszít frissességéből. Világoszöld, sárgás levele nyersen, vagy salátának elkészítve vitamindús táplálék.
KIVI
(nevelése)
ˇ Napos, meleg, északi szelektől védett termőhelyen érzi jól magát. A gyümölcse beérik mindenütt, ahol csemegeszőlőt termelnek. A fiatal növények fagyérzékenyek, a termőkorúak fagytűrése azonban nagy, a -20 C fokot is elviselik. Az első évben legjobb edényben nevelni a növényt, és védeni kell a fagytól. A második évben már a helyére ültethetjük. Három év után hoz gyümölcsöt.
ˇ A semleges kémhatású, jó vízáteresztő, levegős, laza talajokat kedveli. Szerves anyagokban gazdag földben szépen fejlődik. A pangó vizet nem viseli el. A gyökerei rothadásnak indulnak. Marhatrágyával a termést növelhetjük, a gyümölcs méretét befolyásolhatjuk.
ˇ Vízigényes növény. Csak öntözéssel termeszthető sikeresen. A víz hiánya miatt csökkenhet a gyümölcs mérete, eredeti íze megváltozhat. Soha ne hagyjuk kiszáradni körülötte a talajt.
ˇ A kivi kúszónövény. Nagyobb felületek befuttatására is alkalmas. A levélzet, a virágok és a gyümölcsök díszítő hatása jól érvényesül. Lehet lugasnak nevelni, vagy házfalra futtatni. A termést szeptember végén, október elején gyűjthetjük be.
ˇ Az idősebb növényeket rendszeresen metszeni kell. Tavasszal ritkító metszést is végezzünk. Ilyenkor az elfagyott részeket és az öregebb, tőből induló ágakat, csavarodó hajtásokat vágjuk le.
KIVI
(nyersen)
ˇ Utóérő gyümölcs. Szinte kizárólag nyersen fogyasztjuk. Szobahőmérsékleten gyorsan (3 nap alatt) beérik, akkor a legízletesebb, amikor már egy kicsit puha. Az érett kivi vékony, szőrös héja késsel vagy kézzel könnyen lehúzható. A hámozás után azonnal fel kell használnunk.
ˇ Legjobb a kivit apró darabokra felvágni és a hűtőbe tenni evés előtt. Így kellemesen frissítő ízű lesz. A gyümölcsöt érdemes nehéz vacsorák után fogyasztani, mivel elősegíti az emésztést.
ˇ Fölhasználhatjuk gyümölcssalátákhoz, krémekhez, torták, sütemények díszítésére. Levével italokat, likőröket ízesíthetünk. A túrót, a tejszínt és a joghurtféléket viszont csak szeletekkel díszítve kínáljuk, mert keserű lesz tőle.
ˇ A hús sütésénél is jól hasznosíthatjuk. Ha sütés vagy párolás előtt kivi levet csöpögtetünk a hússzeletre, gyorsabban megpuhul.
ˇ Mivel kényes és gyorsan romlik, csakis hibátlan, kemény példányokat vegyünk. A gyümölcs lényegében egész évben beszerezhető. Ha nem fogyasztjuk el, csomagoljuk papírzacskóba és tegyük a hűtőszekrénybe. Egy hétig is eláll.
ˇ Remek vitaminforrás. Rengeteg C-vitamint tartalmaz, s nagy a fehérje-, a cukor- és a kalciumtartalma is. Egy friss kivivel fedezni tudjuk a napi C-vitamin szükségletünket.
a.jpg)
