(tisztántartása)

 

·        A konyha mindig legyen tiszta és rendezett, levegõje friss, jól szellõztetett. A tiszta konyhában ne legyen ételszag és rovar (hangya, csótány, légy stb.).

·        Szennyesruha mosására, szárítására a konyha nem való.  Ruhatisztítást, ruhakefélést, általában semmiféle olyan munkát, mely a konyha kényes tisztaságát veszélyezteti, ne végezzünk. A konyha szennyesruha mosására, szárítására sem való! 

·        Felesleges holmit, lomot a konyhában ne tároljunk. Ha a szemetet kénytelenek vagyunk egy ideig gyûjteni, azt tartsuk lezárt szeméttartóban vagy edényben, de minél gyakrabban ürítsük ki, mert a kidobott szemét tovább bomlik. Vegyük tudomásul, hogy a piszok a rovarók kedvelt tanyája.

·        Semminemû élelmiszert letakaratlanul ne hagyjunk, amit lehet, a hûtõszekrényben, ill. a kamrában tároljuk.

·        Használt edény a konyhában mosatlanul ne álljon, étkezés után mindig igyekezzünk elmosogatni. Minden alkalommal tisztítsuk meg a tûzhelyet és a mosogatót is. Ne feledkezzünk meg a lefolyóról sem. Alkalmanként célszerû lemosni a munkapadot (pultot) fertõtlenítõ hatású tisztítószerrel.

·        Legalább hetente egyszer rendezzünk a konyhában alapos nagytakarítást. Ilyenkor mossuk le fertõtlenítõ hatású szerrel.a csempéket, a bútorokat és a padlót.

 

     (gondozása)

 

·        Nyáron és télen egyaránt sok fényt igényel.  A napsütést is kedveli, de a tûzõ napfénytõl védeni kell. Nyáron legjobb számára a 15-18 C fokos, télen a 8-12 C fokos hõmérséklet. A növénynek fontos a friss levegõ. A túl meleg környezet a levelek burjánzását váltja ki.

·        A lakásban világos helyre tegyük. Jó hely számára az ablakpárkány. Nyáron a szabadba is kitehetõ félárnyékba.

·        Tõzeg alapú földkeverékben fejlõdik a legjobban, amihez keverjünk folyami homokot. Ha több évig tartjuk, idõnként ültessük át. Átültetésére mindig tavasszal kerüljön sor. A szaporításhoz ilyenkor választhatjuk le a dugványokat, melyek homokos talajban hamar gyökeret eresztenek.

·        Mérsékelten öntözzük. Talaját tartsuk állandóan nyirkosan. Télen, októbertõl februárig kevesebb vizet kapjon.  Tavasszal és nyáron havonta egyszer tápoldatozzuk.

 

     (tisztítása)

 

·        Az ékszert legegyszerûbben langyos sósvízben moshatjuk tisztára. Utána mindig gyapjúronggyal töröljük szárazra.

·        Ha nagyon piszkos, egy óráig áztassunk gyenge sóoldatban, majd öblítsük le tiszta vízzel és szárítsuk.

·        A korallékszereket lemoshatjuk enyhe szappanos oldattal is. Ilyenkor is fontos, hogy szárazra töröljük õket.

·        A korall tisztításához sohase használjunk savas anyagot. A sav megtámadja a gyöngyöt.

·         A korallt kíméljük a verítéktõl, kozmetikumoktól, portól és piszoktól. Különösen a veríték árt a színnek. Ezért a levetett gyöngysort mindig töröljük át gondosan puha ruhával. Szaténnel bélelt dobozban tároljuk.  Vegyük figyelembe, hogy a dobozban sokáig tartott gyöngy elveszti fényét és színét.

·        A gyöngysort ne mossuk le vízzel, ha egyszerû fonalra fûzték fel, mert a víz tönkreteheti a fonalat, és szétszakadhat.

·        A gyöngyöket ajánlatos finoman áttörölni szarvasbõrrel. Így a gyöngy mindig tiszta és fényes lesz. A szennyezõdés eltávolításakor óvatosan nyúljunk a gyöngyszemek közé!

 

 

.        A sok fényt szereti, és jól viseli a napsütést is. Elhelyezhetõ déli ablakba, ablakpárkányra. Szoktatással kertben is tartható. Legjobb számára a száraz levegõ és a 18-20 C fok. Télen a 10-12 C fokot kedveli. A hideget nem tûri, hamar megfázik. Ilyenkor leveleit is elveszti.

·        Vízigénye kicsi, ezért egész évben mérsékelten öntözzük. A túlzott öntözéstõl a levelek rothadásnak indulnak. Vízhiány esetén viszont elhervadnak, a növény elgyengül. A virág növekedése, ill. a virágképzõdés idején hetente tápoldatozzuk!

·        A növényt tavasszal vagy nyáron célszerû átültetni laza, levegõs, jó vízáteresztõ földbe, és nagyobb cserépbe. Ha szaporítani szeretnénk, válasszunk le hajtás-dugványokat, néhány napig szikkasszuk õket, majd dugjuk nyirkos homokba. Egy hónap alatt gyökeres növényt kapunk.

·        A virág magától télen fejlõdik, de fénykezeléssel bármikor kivirágoztatható. Ilyenkor a kifejlett hajtásokat 4-5 héten keresztül takarni kell, és naponta mindössze nyolcórányi fényt kaphatnak.

 

     (ápolása)

 

·        A korcsolyát mindjárt használat után ajánlatos jó szárazra törölni, mert ha havasan, nedvesen tesszük el, hamar megrozsdásodik.

·        Idõnként egy kis olajjal vagy petróleummal dörzsöljük be, és nyárra olajos papírba csomagolva tegyük el.

·        Ha mégis keletkeznének rozsdapecsétek, azokat csiszolópapírral távolítsuk el. A rozsda eltüntetésére jó megoldás, ha szalmiákszesz és tört kréta keverékével a felületeket alaposan ledörzsöljük, majd száraz ronggyal áttöröljük.

·        A rozsdás korcsolyát úgy is megtisztíthatjuk, hogy elõbb alaposan bekenjük petróleummal, egy ideig állni hagyjuk, azután só és homok keverékével ledörzsöljük.

·        A bõrbõl készült korcsolyacipõ éppúgy igényli a rendszeres tisztítást, mint a többi cipõ. Használat után hagyjuk kiszáradni, majd cipõkrémmel alaposan kenjük be, végül fényezzük.

·        Ha a szezon befejezõdött, a korcsolyabõrcipõt  olajozzuk be jól, és így tegyük el, különben a több hónapos állásban kiszáradhat.

 

     (fûszerezésre)

 

·        Az egész növény erõteljesen aromás. Magja kerek, világosbarna. Levele hasonlít a petrezselyemhez, de íze egészen más. Levelét és magját levesekbe, köretekbe, páclébe tehetjük. Sültek, hús- és sonkapácok, káposztafélék, szószok, marinádok készítéséhez is igen jó. A koriander a kenyérfélék és a mézeskalács fûszeréül is szolgál.

·        Levesekhez, salátákhoz csak frissen használjuk. Az ételbe ne fõzzük bele, a fõzés végén szórjuk rá! Magját olajban megpiríthatjuk, majd törjük össze és így keverjük az ételbe.

·        Mindig a legfiatalabb szárrészeken lévõ leveleket használjuk ízesítésre. Apróra vágott levele egy egyszerû zöldségleves megbolondítására is alkalmas, de óvatosan bánjunk vele.

·        Különösebb nehézség nélkül termeszthetjük otthon.  A lakásban világos és hûvös helyre állítsuk. A rendszeres öntözést meghálálja. Márciusban tápanyagban gazdag talajba ültessük 3-4 cm mélyre, 20 cm sortávolságra. A növény júliusban virágzik, termése augusztusban érik. Éretten pereg, ezért zöldesbarna állapotban vágjuk le az ernyõket. Utószárítás után morzsoljuk le a termést.

·        A friss hajtások vizes papírba csomagolva néhány napig a hûtõben is frissen maradnak.

 

     (eltávolítás)

 

·        Ha az anyag nem tûri a nedves kezelést, akkor a leghatásosabban friss kenyérbéllel tisztíthatjuk. A foltos részt kenyérbéllel dörzsöljük át, a folt eltûnik. A bársonyt csakis az anyag vágási iránya mentén dörzsölhetjük, különben a szálak eldûlnek, ellenirányú szálfelületek képzõdnek.

·        A foltot legegyszerûbb leporolni, ill. kiporolni. Ha a szennyezõdés kis felületen van, eltávolítása megoldható keféléssel is. A nagyobb foltokat ne keféljük, mert szétkenõdik a korom. Ilyenkor jó megoldás lehet a porszívózás.

·        A száraz tisztításhoz használhatunk sót is. Szórjuk be a foltos területet sóval, majd poroljuk le, vagy porszívózzuk ki.

·        Ha az anyag mosható, a foltot habzó szappannal (kókuszszappan) dörzsöljük át, utána tiszta vízzel öblítsük le.

·        Ha a korom kátrányos terméket is tartalmaz, akkor a foltot agyagba itatott benzollal, esetleg triklóretilén péppel is eltávolíthatjuk. A tisztítóanyagot száradás után keféljük ki a szövetbõl.

 

     (védekezés)

 

·        Otthon a korrózió ellen a legjobb védekezési mód a mázolás. Ezzel azokat a felületeket védhetjük meg, amelyek ki vannak téve az idõjárásnak, külsõ légköri hatásoknak. A jól végzett mázolás hosszú ideig biztosítja a rozsdamentességet. Alapvetõ feltétele a gondos felületkezelés.

·        A házi védekezést mindig kezdjük az alapos drótkefével végzett tisztítással. A kényes helyeket, sarkokat csiszolóvászonnal rozsdátlanítsuk. A drótkefe után száraz ruhával töröljük le a port, és felvihetjük az elsõ alapozást.

·        Sokkal tökéletesebb a védelem, ha kémiai rozsdátlanítást is alkalmazunk. A drótkefélés után még visszamaradó rozsdát megfelelõ vegyszerrel átalakítjuk vasfoszfáttá. A vasfoszfát tömör, jól tapadó réteget alkot, amely alatt a rozsdásodás nem terjed, és jó alapot ad a festéknek.

·        A jellegüknél fogva nem mázolható vastárgyakat olajjal vagy zsírral védjük. A felületet a levegõ nedvességétõl olyan anyaggal kell elzárni, mely maga nem támadja meg a fémet.

·        A finomabb szerszámot, mûszert lanolin (gyapjúzsír) és savmentes mûszerolaj azonos arányú keverékével vonjuk be.

·        A nagy terjedelmû tárgyak esetében átmenetileg védelmet nyújt az egyszerû meszelés is. A felület ugyan kis mértékben rozsdásodik, de ez nem hat mélyre és a mésszel együtt könnyen letörölhetõ.